Befejeztem a blogírást.
I finished my blog.
2012. szeptember 12., szerda
2012. augusztus 5., vasárnap
rosszul..
Megint erőt vett rajtam ez az érzés...pedig csak eszembe jutott valami a múltból...alig kapok levegőt, szédülök és az ájulás kerülget...ráz a hideg. Nem tudom mi ez, de sírnom kell...mégis...már olyan szintre hoztam azt, hogy nem mutatom ki mások előtt az érzéseim, hogy magam előtt is képes vagyok teljesen bezárkózni. Egyszerűen nem jön a sírás, pedig bennem van..egyedül vagyok és mégis elfojtom...de miért?...közben csak egyre rosszabbul vagyok, egyre hevesebben ver a szívem...valaki tépje ki belőlem ezt az érzést!!!
2012. július 31., kedd
Várakozás..
Sziasztok!
Gondoltam megint írok pár sort...most nem lesz olyan hosszú és mélységesen érzelgős meg lélekkiöntős.
Csak pár sor...meg, ami mostanában foglalkoztat.
Örülök a visszajelzéseknek, hogy szeretitek olvasni a blogom és annak még jobban örülök, amikor azt írjátok, hogy jó olvasni, mert jól írok.
Legfőképpen annak örülök, hogy örültök a jó dolgoknak, amik történnek velem.
Jó tudni, hogy azért állnak mellettem emberek, még ha néha most is kicsit magányosnak érzem magam ebben a hatalmas világban a sok ember között <3
Próbálok tényleg egyre többet írni (remélem látszik)
Kezdhetek visszaszámolni igazából, mert augusztus 22.-én utazom el a barátommal egy hétre Svédországba a keresztanyukámhoz. Már nagyon várom <3
Lehet, hogy még kijöhet velünk az egyik barátnőm is, de ez még kérdéses, mert keresztanyum mostanában elég elérhetetlen, folyton 24 órázik :( Amikor meg neki lenne jó skype-on beszélgetni, akkor nekem van más dolgom éppen.
21 nap és végre kicsit elmehetek innen kiszellőztetni a fejem meg pihizni egy helyre, amit imádok és azzal, akit imádok <3
(Svédországban egy meseszép kertecske)
Augusztus 11.-én még hivatalosak vagyunk az egyik barátnőm, Ada esküvői utóbulijára is. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz a menyasszony ;)
Éééés szeptember 1. és 4. között utazok Milánóba két hónapra modellkedni!
Az egyik castingon kiválasztottak és utazhatok dolgozni!
Ez lesz az első utazásom külföldre a modellügynökségen keresztül. Nagyon izgulok, szinte még fel sem fogtam az egészet...nagyon örülök, hogy kiválasztottak!
Két hónap sok lesz távol a barátomtól, de, ha minden igaz kijöhet majd meglátogatni :)
Nagyon örülök a sok levélnek is, amit ezzel kapcsolatban írtok nekem...hogy örültök és büszkék vagytok rám. Büszkék viszont csak azután legyetek, ha még kint jó sok munkát is kapok :3
Húgocskám most kint van Svédországban egész nyáron, nem is tudom mikor látom legközelebb, mert, amikor jön haza én akkor megyek ki és utána Ő rögtön megy ki Szlovákiába a párjával onnan pedig wellnessezni mennek valahova Balaton környékére. Én 29.-én jövök haza és csak 2-3 napot leszek itthon, mielőtt kiutaznék Milánóba. Remélem legalább egy napot találkozom vele <3 Ha másért nem, hogy megölelhessem meg puszilgathassam és oda adhassak Neki valamit ;)
Barátomnak is készülget valami, amit akkor fogok Neki odaadni, amikor kiutazom. De ezt Ő nem tudja :P
((( Valószínűleg már igen :D )))
Most elbúcsúzom...ideje lassan lefeküdnöm aludni, mert holnap megint dolgozom és már negyed 3 van =__=
Amúgy sem akartam sokat írni..eh.
( ^ o ^ ) /**
2012. július 28., szombat
....
Confused....
Mikor valaki hirtelen felkeres a múltadból...mikor lassan már egy éve nem beszéltek...hirtelen ír neked egy levelet úgy, hogy nem számítottál rá...ilyenkor átéled megint a múltat és a fogságába esel.
Nem igazán érted miért...de ez van. Sodródsz a gondolatokkal és újra meg újra átéled a jó és rossz pillanatokat. Ezek utána teljesen összezavarodva térsz magadhoz...Hol is vagyok? Mi történik? Mi történt?...legfőképpen..Miért pont velem?
De ezek után megint elfelejted az egészet szépen lassan..
Néha-néha eszedbe jut még egy-egy mosoly vagy ölelés..esetleg valami kellemetlen..de tudod, hogy ez már NINCS. Nem lehet visszahozni, talán nem is akarod. Nem tudsz javítani rajta, talán nem is szeretnél már.
Van, ami hiányzik...van, ami nem.
Volt-Nincs.
2012. július 10., kedd
Egy fárasztó és röhejes nap..
Úgy döntöttem ma megint írok egy kicsit..most így van kedvem.
Tegnap este 9ig dolgoztam, munka után kijött értem a barátom az árkádhoz és onnan mentünk hozzá, úgyhogy ma reggel tőle indultam dolgozni. Elég nehezen keltem ma is, mint mindig..lett volna egy-két elintéznivalóm, de mindet kitoltam a holnapi napra munka előttre, úgyhogy sok dolgom lesz.
Azt hittem elkésem munkából, de szerencsére fél órával előbb beértem, úgyhogy volt időm bőven átöltözni meg elkészülni.
Nem voltam túl jó passzban ma, semmi kedvem nem volt bemenni megint dolgozni, de hát muszáááááj.
Nagyon sokan voltak...2 óra eltelt és már új blokkszalagot kellett betennem a nyomtatóba...megjött az egyik kolléga és odajött gratulálni, hogy milyen jól bírom..én meg visszakérdeztem tőle, hogy a fejemet láttad már? :D Erre csak nevettünk.
Kb 1 óra volt még zárásig, mikor jött egy nő. Mondanom kellett volna neki a végösszeget, de ehelyett megkérdeztem tőle, hogy zöld vagy pinkód..utána rájöttem milyen hülyeséget mondtam és, hogy miért néz rám a nő kerek szemekkel és elkezdtem szakadni a röhögéstől...ez a megszokás és a fáradtság.
Csak annyit mondott ezek után, hogy "még csak kedd van, mi lesz később..?" hát..nem akarom tudni...
Még 7 órakor sem tudtam bezárni este a kasszám pontban, mert még akkor is ömlöttek befelé az emberek, de szerencsére csak pár perc csúszás lett belőle.
A hazafelé út volt még kedves..kb 5 megálló után feladta a busz és le kellett szállni, nagyon örültem, mert így is később tudtam zárni..azt hittem este 8ra már itthon leszek, de csak este 9 előtt értem haza pár perccel.
Meg se lepődtem a "szerencsémen"..utána állhattam végig a tömött buszon és hol hátulról állította belém valaki a könyökét hol elölről..így szeretem a bkv-t. és ezt plusz 6 óra állás után a kasszában. A talpam már bizsergett a fájdalomtól így is...az oldalam miért ne bizseregjen? :D
Haza értem és nyusziztam kicsit.
Azt hittem Molly, a nagyobbik nyuszi depis, mert alig evett valamelyik nap, de szerencsére rendben van és már eszik rendesen meg iszik is. Lehet, hogy csak a pocija fájt aznap vagy túl melege volt...egész nap fekszik a kövön, bár szerintem az se túl hűvös szegénykémnek :(
Az előző bejegyzésemben nem írtam le, hogy már nincsenek pánikrohamaim kb 3 hónapja, aminek örülök.
Van mondjuk más, de legalább pánikroham nincs. Az a más meg annyi, amit az előző bejegyzésemben már leírtam..túl sok minden van a fejemben és akkor kikészülök, de már annyira, hogy kb nem tudok magamról és kb bekómálok...ez annyiból áll, hogy nem tudok megszólalni, nem igazán veszek levegőt és kb lelehetne szúrni egy henteskéssel, mert hagynám...nem tudom mi ez, lehet, hogy túlságosan magamba fordulok..
Szeretnék elmenni ezzel egy pszichiáterhez, hátha tud valami jót mondani vagy lehet, hogy egy pszichológushoz kellene elmennem megint beszélgetni vagy nem tudom, de nem szeretném, ha sok ilyen lenne vagy, hogy esetleg tovább súlyosbodjon a dolog...bár azt sem tudom ez hová súlyosbodhat tovább...lehet utána kéne néznem mélyebben...ha egyáltalán van erre valamiféle meghatározás vagy akármi.
Lehet megint elkezdek írni várószobába is...hátha találok egy hozzám hasonló emberkét, aki tud segíteni..jó lenne.
Dáviddal szoktunk meditálni. Eddig kétszer csináltuk csak mondjuk, de az is elvileg segít majd jobban lennem idővel :)
Nem bírom ezt a nagyon meleget :( Alig várom augusztus végét, amikor kimehetek végre Svédországba.
Ráadásul ma egyedül alszom :( Nem szeretek egyedül aludni....és a kedvem se jó, ha egyedül vagyok. Főként, amikor még eszem is közben...egyedül levés közben...najó, tényleg fáradt vagyok...
A röhejes nap végébe még az is belefért, hogy kevesebb fizetést kapjak, mint amire számítottam :(
Mára ennyit.
Tegnap este 9ig dolgoztam, munka után kijött értem a barátom az árkádhoz és onnan mentünk hozzá, úgyhogy ma reggel tőle indultam dolgozni. Elég nehezen keltem ma is, mint mindig..lett volna egy-két elintéznivalóm, de mindet kitoltam a holnapi napra munka előttre, úgyhogy sok dolgom lesz.
Azt hittem elkésem munkából, de szerencsére fél órával előbb beértem, úgyhogy volt időm bőven átöltözni meg elkészülni.
Nem voltam túl jó passzban ma, semmi kedvem nem volt bemenni megint dolgozni, de hát muszáááááj.
Nagyon sokan voltak...2 óra eltelt és már új blokkszalagot kellett betennem a nyomtatóba...megjött az egyik kolléga és odajött gratulálni, hogy milyen jól bírom..én meg visszakérdeztem tőle, hogy a fejemet láttad már? :D Erre csak nevettünk.
Kb 1 óra volt még zárásig, mikor jött egy nő. Mondanom kellett volna neki a végösszeget, de ehelyett megkérdeztem tőle, hogy zöld vagy pinkód..utána rájöttem milyen hülyeséget mondtam és, hogy miért néz rám a nő kerek szemekkel és elkezdtem szakadni a röhögéstől...ez a megszokás és a fáradtság.
Csak annyit mondott ezek után, hogy "még csak kedd van, mi lesz később..?" hát..nem akarom tudni...
Még 7 órakor sem tudtam bezárni este a kasszám pontban, mert még akkor is ömlöttek befelé az emberek, de szerencsére csak pár perc csúszás lett belőle.
A hazafelé út volt még kedves..kb 5 megálló után feladta a busz és le kellett szállni, nagyon örültem, mert így is később tudtam zárni..azt hittem este 8ra már itthon leszek, de csak este 9 előtt értem haza pár perccel.
Meg se lepődtem a "szerencsémen"..utána állhattam végig a tömött buszon és hol hátulról állította belém valaki a könyökét hol elölről..így szeretem a bkv-t. és ezt plusz 6 óra állás után a kasszában. A talpam már bizsergett a fájdalomtól így is...az oldalam miért ne bizseregjen? :D
Haza értem és nyusziztam kicsit.
Azt hittem Molly, a nagyobbik nyuszi depis, mert alig evett valamelyik nap, de szerencsére rendben van és már eszik rendesen meg iszik is. Lehet, hogy csak a pocija fájt aznap vagy túl melege volt...egész nap fekszik a kövön, bár szerintem az se túl hűvös szegénykémnek :(
Az előző bejegyzésemben nem írtam le, hogy már nincsenek pánikrohamaim kb 3 hónapja, aminek örülök.
Van mondjuk más, de legalább pánikroham nincs. Az a más meg annyi, amit az előző bejegyzésemben már leírtam..túl sok minden van a fejemben és akkor kikészülök, de már annyira, hogy kb nem tudok magamról és kb bekómálok...ez annyiból áll, hogy nem tudok megszólalni, nem igazán veszek levegőt és kb lelehetne szúrni egy henteskéssel, mert hagynám...nem tudom mi ez, lehet, hogy túlságosan magamba fordulok..
Szeretnék elmenni ezzel egy pszichiáterhez, hátha tud valami jót mondani vagy lehet, hogy egy pszichológushoz kellene elmennem megint beszélgetni vagy nem tudom, de nem szeretném, ha sok ilyen lenne vagy, hogy esetleg tovább súlyosbodjon a dolog...bár azt sem tudom ez hová súlyosbodhat tovább...lehet utána kéne néznem mélyebben...ha egyáltalán van erre valamiféle meghatározás vagy akármi.
Lehet megint elkezdek írni várószobába is...hátha találok egy hozzám hasonló emberkét, aki tud segíteni..jó lenne.
Dáviddal szoktunk meditálni. Eddig kétszer csináltuk csak mondjuk, de az is elvileg segít majd jobban lennem idővel :)
Nem bírom ezt a nagyon meleget :( Alig várom augusztus végét, amikor kimehetek végre Svédországba.
Ráadásul ma egyedül alszom :( Nem szeretek egyedül aludni....és a kedvem se jó, ha egyedül vagyok. Főként, amikor még eszem is közben...egyedül levés közben...najó, tényleg fáradt vagyok...
A röhejes nap végébe még az is belefért, hogy kevesebb fizetést kapjak, mint amire számítottam :(
Mára ennyit.
2012. július 8., vasárnap
Megint itt vagyok..
Már elég rég óta tervezem, hogy írjak a blogomba, de valahogy sosem jött össze. Pedig akartam írni még februárban is folytatást, de nem tudtam magam rávenni, mert még sem minden úgy alakult, ahogy terveztem és megint minden valahogy rossz irányba fordult...és nem volt sok kedvem ezeket a dolgokat ecsetelgetni.
Így most a hideg február után itt vagyok a majdnem 50 fokos nyári melegben és próbálom összeszedni szétszórt gondolataimat..mert nagyon sok minden van a fejemben, amit szeretnék magamban tisztázni vagy legalábbis szeretném megérteni őket...így gondoltam kiírok megint magamból pár dolgot...ami nem lesz egyszerű, már most érzem..valami még mindig van bennem, ami blokkolja a dolgokat...
Július van..vártam a nyarat, mert végre pihenhetek majd és nincs suli. Sokat lehetek a barátnőimmel és a barátommal.
Na, itt kezdődnek a problémák.
A töri érettségim nem sikerült, így nyáron is ugyanúgy tanulnom kell..persze, csak egy tantárgy, de akkor is.
Dolgoznom kell, hogy fizethessem a telefonszámlám és, hogy augusztus végén 1 hetet pihenhessek legalább svédországban terveim szerint a barátommal. Július végén pedig megejtjük a szokásos soltvadkerti nyaralást a barátnőimmel, de még arra sincs pénzem és fogalmam sincs addig honnan teremtek elő pénzt rá (kb 2 hetem van addig).
A munka miatt még mindig kevés az időm, de próbálok alkalmazkodni mindenkihez, akihez lehet és, akik fontosak nekem.
Szakítottam a barátommal. Nem, ez nem rossz hír. Ez jó hír. Már nagyon rég meg kellett volna tennem..tudom, hogy mindig azt írtam, hogy nagyon fontos nekem meg nem élnék már nélküle. Jó, ebben volt is valami. De igazából már vagy 2 éve nem tudtam megbízni benne (augusztusban lettünk volna 4 évesek) és sokszor felidegesített a gyerekes viselkedésével is. Miatta nem hogy jobb kedvem lett volna, hanem amikor rossz kedvem volt még jobban lehúzott a mélybe és csak rosszabbul lettem lelkileg. A másik meg, hogy nem támogatott szinte semmiben. Sokan tudják már és amúgy sem titok szóval leírhatom, hogy nagyon féltékeny volt mindenre és mindenkire, még a barátnőimre is. Arra is, ha az öccsével beszélgettem vagy köszönésképpen puszit adtam neki....besértődött rajta...Nem támogatott a modellkedésben sem. Ami nekem nagyon rosszul esett, mert nagyon szeretem és én tőle csak a támogatást vártam., de nem kaptam...csak a sértődött fejet láthattam cserébe és a durcit...és igazából az is zavart benne, hogy fogalma sincs mihez kezdjen az életével..egyszer fényképész akart lenni (mert, hogy engem fotóznak.........) máskor meg masszőr (mert, hogy én mindig mondtam neki, hogy elmegyek masszázsra...egyébként ő sosem volt hajlandó megmasszírozni, de durcázni tudott..ha meg rávette magát akkor is csinálta 2 percig és visszafeküdt a kényelmes kis fekvő helyzetébe) Najó, most nem kezdem itt leírni az összes dolgot, ami zavart benne...de már nagyon ki voltam miatta és többször is figyelmeztettem, hogy ez így nem lesz jó, de hiába beszél valaki olyanhoz az ember, aki hallja a szavakat, de felfogni nem tudja az értelmüket. Ugyebár.
Szóval összességében boldog vagyok, hogy vége vele. Megkönnyebbültem..azóta sokkal jobban érzem magam.
És itt el is mondom, hogy van egy új barátom. Dávidnak hívják. Lehet ribancozni :D
Azért mondom ezt, mert mindig mindenki kiakad, ha egy lány szakít a barátjával és utána mondjuk 1-2 hétre rá már van egy másik pasija. Megmondom őszintén..ezzel én is így voltam...de amíg nem kerülsz bele az adott szituációba, addig úgy is csak az az egy véleményed van, ami eddig volt..amit csak messziről láttál, de nem voltál részese.
Nos, én már-mint már írtam- kb 2 éve szakítani szerettem volna a barátommal, Tomival. Nem éreztem jól magam a kapcsolatomban.
Ezek voltak a legrosszabb beszélgetések:
Egy barát/ismerős/rokon: -Na, és megvagytok a barátoddal?
Én: - Igen
Barát/ismerős/rokon:- Na, de az tök jó, miért nem vagy lelkesebb..? Ritka az olyan pár, akik 4 éve vannak együtt lassan és minden klappol köztük.
Én:- Persze, tudom és örülök is neki.
Barát/ismerős/rokon: -irigyellek téged, hogy ilyen jó a kapcsolatod
Én: - *zavart nevetés* hehe..köszi...
Nem tudom miért nem mondtam el nekik azt, hogy mit érzek valójában...de..mégis...azért, mert cikinek éreztem vagy nem is tudom. Azt gondoltam, hogy az a jó, ha mindenki azt gondolja, hogy nekem milyen jó az én kis sok éves kapcsolatomban. Közben pedig nem, mert csak szenvedek. És ez a szenvedés már sokszor pszichoszomatikusan megmutatkozott. Amikor vele voltam elkezdtem fulladozni és lökdöstem magamtól félre, mert úgy éreztem megfulladok tőle. Amit egyébként tényleg sokszor éreztem, de nem gondoltam volna, hogy majd fizikálisan is kiüt rajtam.
Nem szeretet volt már, amit művelt, hanem kisajátítás. És szerintem már az elején sem az volt. Szó szerint megfulladtam tőle lassan.
Én nem utálom még mindig és dühös sem vagyok rá..de nem mondanám azt sem, hogy szeretem még. Mert nem, semleges. A lényeg, hogy hagyjon békén. Mert egyébként sok ideig írkált még a szakításunk után és mindig felidegesített, de amíg nem ír megint vagy keres meg, addig nyugodt vagyok...
Most egy kicsit az új barátomról is szeretnék írni, hogy ne csak a negatív dolgokkal legyen tele a blogom megint.
Vele igazából a legutóbbi nippon shoxxon jöttem össze. Régebben is láttam már, de nem beszéltem vele. Lementem a legutóbbi táncszőnyeg klubba, ami ma volt 2 hete és ott beszélgettem vele többet és nagyon szimpatikus volt. Valami megfogott benne. Azt hittem először, hogy idősebb azért, ahogy gondolkodik és ahogy beszél. Később kiderült, hogy csak 2 hónappal idősebb nálam, aminek egyébként örültem. Végre egy fiú, aki normálisan tud gondolkodni, felnőtt módjára és elég talpra esett is. Ami a legjobban tetszik benne az az, ahogy a problémákat kezelni tudja és, hogy jó ötletei vannak és okos ;)
Kiderült, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk és, hogy hasonló az érdeklődési körünk is.
Vele tudok angolul filmet nézni!! :D It is so important~
Nagyon örülök neki.
A környezetemben is mindenki azt mondta, hogy látszik, hogy jobban érzem magam és, hogy kicsit összeszedettebb is vagyok. (Ez ellen vannak ellenérveim, de felőlem okés ;)) A barátaim kifejezetten örültek a döntésemnek /szakítással kapcsolatban/ és a rokonaim is. Én meg...repkedek ~
Nagyon örülök, hogy mondtam neki jöjjön le ő is ns-re.
Az összeköltözéssel kapcsolatban... ugyebár ott is az volt a cél, hogy az akkori barátommal majd összeköltözök a kis házba, ami náluk van, de ő annak az érdekében sem volt hajlandó kb semmit tenni. Iszonyú lusta egy ember. Kaptam egy lehetőséget az egyik barátnőmtől, Ritától, hogy hozzá költözhetek, amíg Ő nem lesz otthon egy évig és felesben fizetném a barátommal a költségeket a lakásra, de ez most így offnak tűnik. Bár Dáviddal még megbeszélhetem, mert Ő is szeretne elköltözni..most munkát is keres. Nagyon szeretnék elköltözni itthonról még mindig.
Tomi mellett felszedtem magamra 10 kiló felesleget, ami eléggé meglátszott rajtam, de szerencsére sikerült leadnom már majdnem az egészet, még mindig az utolsó 2 kilóval küzdök, bár az az igazság, hogy inkább a centik számítanak nálam most a modellkedés miatt. Lement a csípőmből is 8 centi, úgyhogy tök jó. Bár újítani kellene a ruhatáramon.
Akkor eszem főleg, ha nagyon magam alatt vagyok..most meg sokszor rám kell szólni, hogy egyek, mert vagy nem veszem észre, hogy éhes vagyok vagy nem annyira érdekel. Amúgy sem ehetek sokat..
MunkaMunkaMunka
Egész héten dolgozom most is...5 nap egyhuzamban kb minden héten és 1 nap pihenő...ma volt nagy pofára esés, mikor elszámoltam magam és úgy mentem be, hogy de jó! 6 óra munka hamar elmegy, de közben rájöttem, hogy valójában 8 órát fogok dolgozni ma. De végülis egész megszoktam az Árkádot és annyira nem esik nehezemre bemenni, mert már nem szemétkednek velem (annyira). Jövőhétre viszont megírom az önéletrajzom és, ha minden jól megy tudok majd dolgozni egy utazási irodában főállásban vagy hostesskedek. Ahhoz is kellene egy szabad nap, hogy intézkedni tudjak. vrááá
miért nem hosszabb egy nap? Bár az sem lenne elég nekem.
Annyi mindent szeretnék csinálni, de annyira kevés az időm, mert dolgoznom kell, hogy pénzem legyen a 'muszáj' dolgokra..(számla, tartozások, teló javítása, kaja, ruha, stb...) Tulajdonképen minden muszáj, mert mindent én veszek magamnak. És ebben a nyaralás még benne sincs.
Nem könnyű, de meg tudom csinálni, ha már eddig kihúztam.
Ha már a kihúzásnál tartunk. Már egyre kevesebbszer jut eszembe a halál, sőt nem is gondolok rá (nagyon ritkán..ha nagyon magamba zuhanok) és a vagdosást is abbahagytam...még látszik egy-két helyen, de valahogy próbálom eltüntetni a nyomokat..elvileg van egy krém, ami segít. Néha még úgy bántanám magam, fogalmam sincs miért, de ha rossz a kedvem mindig erős a kísértés..de valahogy visszafogom már magam nagy szenvedések közepette. inkább a hajam tépem...az nem látszik meg később. Lehet, hogy túlságosan hozzá szoktam a fájdalomhoz.
Utoljára áprilisban volt egy öngyilkossági kísérletem...ebben az évben azt hiszem elég sok volt, de az volt az utolsó. Reméljük.
Elszeretnék menni megint hangterápiára vagy szeretnék valamit csinálni, ami segít feloldani bennem a dolgokat, amik blokkolva vannak, hogy könnyebb legyen túllépnem a múlton és végre lezárni azt.
Sok mindenen tudok még rágódni, tudom, hogy nem jó, de már legalább, ha társaságban vagyok jobban érzem magam és elterelem a figyelmem..ezért sem szeretek egyedül lenni itthon. Nem tudom ma is hogy fogok aludni. Sokszor azt érzem, hogy túl sok dolog van a fejemben és nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel...ha kérdeznek, hogy mi bajom arra is csak annyit tudok mondani, hogy minden vagy semmi...vagy, hogy nem tudom...utálom ezt az érzést.
Igazából egy pozitív bejegyzést szerettem volna írni, nem tudom mennyire értem el a célom, de, ami késik nem múlik.
És most már tényleg próbálom magam rávenni arra, hogy minimum egyszer írjak egy bejegyzést havonta.
Szeretek írni, de sajnos látszik, hogy eléggé össze vagyok zavarodva az élettel kapcsolatban.
Ezen próbálok javítani.
A jövőre meg inkább nem is gondolok előre sokkal. Felesleges és idegesítő.
Így most a hideg február után itt vagyok a majdnem 50 fokos nyári melegben és próbálom összeszedni szétszórt gondolataimat..mert nagyon sok minden van a fejemben, amit szeretnék magamban tisztázni vagy legalábbis szeretném megérteni őket...így gondoltam kiírok megint magamból pár dolgot...ami nem lesz egyszerű, már most érzem..valami még mindig van bennem, ami blokkolja a dolgokat...
Július van..vártam a nyarat, mert végre pihenhetek majd és nincs suli. Sokat lehetek a barátnőimmel és a barátommal.
Na, itt kezdődnek a problémák.
A töri érettségim nem sikerült, így nyáron is ugyanúgy tanulnom kell..persze, csak egy tantárgy, de akkor is.
Dolgoznom kell, hogy fizethessem a telefonszámlám és, hogy augusztus végén 1 hetet pihenhessek legalább svédországban terveim szerint a barátommal. Július végén pedig megejtjük a szokásos soltvadkerti nyaralást a barátnőimmel, de még arra sincs pénzem és fogalmam sincs addig honnan teremtek elő pénzt rá (kb 2 hetem van addig).
A munka miatt még mindig kevés az időm, de próbálok alkalmazkodni mindenkihez, akihez lehet és, akik fontosak nekem.
Szakítottam a barátommal. Nem, ez nem rossz hír. Ez jó hír. Már nagyon rég meg kellett volna tennem..tudom, hogy mindig azt írtam, hogy nagyon fontos nekem meg nem élnék már nélküle. Jó, ebben volt is valami. De igazából már vagy 2 éve nem tudtam megbízni benne (augusztusban lettünk volna 4 évesek) és sokszor felidegesített a gyerekes viselkedésével is. Miatta nem hogy jobb kedvem lett volna, hanem amikor rossz kedvem volt még jobban lehúzott a mélybe és csak rosszabbul lettem lelkileg. A másik meg, hogy nem támogatott szinte semmiben. Sokan tudják már és amúgy sem titok szóval leírhatom, hogy nagyon féltékeny volt mindenre és mindenkire, még a barátnőimre is. Arra is, ha az öccsével beszélgettem vagy köszönésképpen puszit adtam neki....besértődött rajta...Nem támogatott a modellkedésben sem. Ami nekem nagyon rosszul esett, mert nagyon szeretem és én tőle csak a támogatást vártam., de nem kaptam...csak a sértődött fejet láthattam cserébe és a durcit...és igazából az is zavart benne, hogy fogalma sincs mihez kezdjen az életével..egyszer fényképész akart lenni (mert, hogy engem fotóznak.........) máskor meg masszőr (mert, hogy én mindig mondtam neki, hogy elmegyek masszázsra...egyébként ő sosem volt hajlandó megmasszírozni, de durcázni tudott..ha meg rávette magát akkor is csinálta 2 percig és visszafeküdt a kényelmes kis fekvő helyzetébe) Najó, most nem kezdem itt leírni az összes dolgot, ami zavart benne...de már nagyon ki voltam miatta és többször is figyelmeztettem, hogy ez így nem lesz jó, de hiába beszél valaki olyanhoz az ember, aki hallja a szavakat, de felfogni nem tudja az értelmüket. Ugyebár.
Szóval összességében boldog vagyok, hogy vége vele. Megkönnyebbültem..azóta sokkal jobban érzem magam.
És itt el is mondom, hogy van egy új barátom. Dávidnak hívják. Lehet ribancozni :D
Azért mondom ezt, mert mindig mindenki kiakad, ha egy lány szakít a barátjával és utána mondjuk 1-2 hétre rá már van egy másik pasija. Megmondom őszintén..ezzel én is így voltam...de amíg nem kerülsz bele az adott szituációba, addig úgy is csak az az egy véleményed van, ami eddig volt..amit csak messziről láttál, de nem voltál részese.
Nos, én már-mint már írtam- kb 2 éve szakítani szerettem volna a barátommal, Tomival. Nem éreztem jól magam a kapcsolatomban.
Ezek voltak a legrosszabb beszélgetések:
Egy barát/ismerős/rokon: -Na, és megvagytok a barátoddal?
Én: - Igen
Barát/ismerős/rokon:- Na, de az tök jó, miért nem vagy lelkesebb..? Ritka az olyan pár, akik 4 éve vannak együtt lassan és minden klappol köztük.
Én:- Persze, tudom és örülök is neki.
Barát/ismerős/rokon: -irigyellek téged, hogy ilyen jó a kapcsolatod
Én: - *zavart nevetés* hehe..köszi...
Nem tudom miért nem mondtam el nekik azt, hogy mit érzek valójában...de..mégis...azért, mert cikinek éreztem vagy nem is tudom. Azt gondoltam, hogy az a jó, ha mindenki azt gondolja, hogy nekem milyen jó az én kis sok éves kapcsolatomban. Közben pedig nem, mert csak szenvedek. És ez a szenvedés már sokszor pszichoszomatikusan megmutatkozott. Amikor vele voltam elkezdtem fulladozni és lökdöstem magamtól félre, mert úgy éreztem megfulladok tőle. Amit egyébként tényleg sokszor éreztem, de nem gondoltam volna, hogy majd fizikálisan is kiüt rajtam.
Nem szeretet volt már, amit művelt, hanem kisajátítás. És szerintem már az elején sem az volt. Szó szerint megfulladtam tőle lassan.
Én nem utálom még mindig és dühös sem vagyok rá..de nem mondanám azt sem, hogy szeretem még. Mert nem, semleges. A lényeg, hogy hagyjon békén. Mert egyébként sok ideig írkált még a szakításunk után és mindig felidegesített, de amíg nem ír megint vagy keres meg, addig nyugodt vagyok...
Most egy kicsit az új barátomról is szeretnék írni, hogy ne csak a negatív dolgokkal legyen tele a blogom megint.
Vele igazából a legutóbbi nippon shoxxon jöttem össze. Régebben is láttam már, de nem beszéltem vele. Lementem a legutóbbi táncszőnyeg klubba, ami ma volt 2 hete és ott beszélgettem vele többet és nagyon szimpatikus volt. Valami megfogott benne. Azt hittem először, hogy idősebb azért, ahogy gondolkodik és ahogy beszél. Később kiderült, hogy csak 2 hónappal idősebb nálam, aminek egyébként örültem. Végre egy fiú, aki normálisan tud gondolkodni, felnőtt módjára és elég talpra esett is. Ami a legjobban tetszik benne az az, ahogy a problémákat kezelni tudja és, hogy jó ötletei vannak és okos ;)
Kiderült, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk és, hogy hasonló az érdeklődési körünk is.
Vele tudok angolul filmet nézni!! :D It is so important~
Nagyon örülök neki.
A környezetemben is mindenki azt mondta, hogy látszik, hogy jobban érzem magam és, hogy kicsit összeszedettebb is vagyok. (Ez ellen vannak ellenérveim, de felőlem okés ;)) A barátaim kifejezetten örültek a döntésemnek /szakítással kapcsolatban/ és a rokonaim is. Én meg...repkedek ~
Nagyon örülök, hogy mondtam neki jöjjön le ő is ns-re.
Az összeköltözéssel kapcsolatban... ugyebár ott is az volt a cél, hogy az akkori barátommal majd összeköltözök a kis házba, ami náluk van, de ő annak az érdekében sem volt hajlandó kb semmit tenni. Iszonyú lusta egy ember. Kaptam egy lehetőséget az egyik barátnőmtől, Ritától, hogy hozzá költözhetek, amíg Ő nem lesz otthon egy évig és felesben fizetném a barátommal a költségeket a lakásra, de ez most így offnak tűnik. Bár Dáviddal még megbeszélhetem, mert Ő is szeretne elköltözni..most munkát is keres. Nagyon szeretnék elköltözni itthonról még mindig.
Tomi mellett felszedtem magamra 10 kiló felesleget, ami eléggé meglátszott rajtam, de szerencsére sikerült leadnom már majdnem az egészet, még mindig az utolsó 2 kilóval küzdök, bár az az igazság, hogy inkább a centik számítanak nálam most a modellkedés miatt. Lement a csípőmből is 8 centi, úgyhogy tök jó. Bár újítani kellene a ruhatáramon.
Akkor eszem főleg, ha nagyon magam alatt vagyok..most meg sokszor rám kell szólni, hogy egyek, mert vagy nem veszem észre, hogy éhes vagyok vagy nem annyira érdekel. Amúgy sem ehetek sokat..
MunkaMunkaMunka
Egész héten dolgozom most is...5 nap egyhuzamban kb minden héten és 1 nap pihenő...ma volt nagy pofára esés, mikor elszámoltam magam és úgy mentem be, hogy de jó! 6 óra munka hamar elmegy, de közben rájöttem, hogy valójában 8 órát fogok dolgozni ma. De végülis egész megszoktam az Árkádot és annyira nem esik nehezemre bemenni, mert már nem szemétkednek velem (annyira). Jövőhétre viszont megírom az önéletrajzom és, ha minden jól megy tudok majd dolgozni egy utazási irodában főállásban vagy hostesskedek. Ahhoz is kellene egy szabad nap, hogy intézkedni tudjak. vrááá
miért nem hosszabb egy nap? Bár az sem lenne elég nekem.
Annyi mindent szeretnék csinálni, de annyira kevés az időm, mert dolgoznom kell, hogy pénzem legyen a 'muszáj' dolgokra..(számla, tartozások, teló javítása, kaja, ruha, stb...) Tulajdonképen minden muszáj, mert mindent én veszek magamnak. És ebben a nyaralás még benne sincs.
Nem könnyű, de meg tudom csinálni, ha már eddig kihúztam.
Ha már a kihúzásnál tartunk. Már egyre kevesebbszer jut eszembe a halál, sőt nem is gondolok rá (nagyon ritkán..ha nagyon magamba zuhanok) és a vagdosást is abbahagytam...még látszik egy-két helyen, de valahogy próbálom eltüntetni a nyomokat..elvileg van egy krém, ami segít. Néha még úgy bántanám magam, fogalmam sincs miért, de ha rossz a kedvem mindig erős a kísértés..de valahogy visszafogom már magam nagy szenvedések közepette. inkább a hajam tépem...az nem látszik meg később. Lehet, hogy túlságosan hozzá szoktam a fájdalomhoz.
Utoljára áprilisban volt egy öngyilkossági kísérletem...ebben az évben azt hiszem elég sok volt, de az volt az utolsó. Reméljük.
Elszeretnék menni megint hangterápiára vagy szeretnék valamit csinálni, ami segít feloldani bennem a dolgokat, amik blokkolva vannak, hogy könnyebb legyen túllépnem a múlton és végre lezárni azt.
Sok mindenen tudok még rágódni, tudom, hogy nem jó, de már legalább, ha társaságban vagyok jobban érzem magam és elterelem a figyelmem..ezért sem szeretek egyedül lenni itthon. Nem tudom ma is hogy fogok aludni. Sokszor azt érzem, hogy túl sok dolog van a fejemben és nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel...ha kérdeznek, hogy mi bajom arra is csak annyit tudok mondani, hogy minden vagy semmi...vagy, hogy nem tudom...utálom ezt az érzést.
Igazából egy pozitív bejegyzést szerettem volna írni, nem tudom mennyire értem el a célom, de, ami késik nem múlik.
És most már tényleg próbálom magam rávenni arra, hogy minimum egyszer írjak egy bejegyzést havonta.
Szeretek írni, de sajnos látszik, hogy eléggé össze vagyok zavarodva az élettel kapcsolatban.
Ezen próbálok javítani.
A jövőre meg inkább nem is gondolok előre sokkal. Felesleges és idegesítő.
2012. február 6., hétfő
Változások 1. rész
Péntek óta elkezdtek máshogy alakulni a dolgaim, jó irányba, szerencsére.
Pénteken egész nap rossz kedvem volt meg fáradt is voltam, mert nem aludtam semmit.
Este elmentem egyik barátnőmmel, Adával hangfürdőre. Ő hívott el, hogy mennyek vele, mert jó és jót tenne.
Igaza volt.
Aki nem tudná mi az a hangfürdő:
A Keleti Álmok Házában voltunk, az emberek nagyon barátságosak voltak, bár én sose tudtam, hogy most, aki érkezik csak vendég vagy oda tartozik. Ada bemutatott egy-két embernek, kicsit furcsa volt, mert a még nem hivatalos nevemen mutatott be mindenkinek, de végülis szoknom kell.
Vártunk a sorunkra, mert előtte még más terápia ment.
Amikor szóltak felmentünk egy nagy terembe, ahol letudtunk feküdni egymás mellé, mindenkinek kellett vinnie takarót meg párnát meg, amire fekszik. Jó sok víz is kellett a tisztítás miatt. (utána kb 5 percig folyamatosan pisiltem :'D)
Az elején bemutatkozott a 3 nő (ha jól emlékszem hárman voltak) és elmondták a hangfürdő lényegét és, hogy mire jó, stb.
Elkezdődött az egész, mindenki lefeküdt és betakarózott. Elkezdett a három nő terem elejébe állított nagy kongokon meg különféle hangszereken játszani..volt vízcsobogás is meg éneklés, nagyon szép hangjuk volt.
A rezgések hatására, amiket a hangszerekkel keltettek különféle emlékek/érzések jöttek fel.
Ennek az elmagyarázásába nem igazán szeretnék most belemenni így este 11-kor, semmi kedvem. Inkább leírom miket tapasztaltam.
Adával végig fogtuk egymás kezét, illetve Ő az enyémet, de azt hiszem egyszer én is fogtam az Övét.
Jöttek fel jó emlékek is, de ezeket nem írnám le ide. A rosszak elég sokkolóak voltak..vagy éppen nem meglepőek bizonyos szempontból, a jók..hát abból nem sok volt. Sírtam is sokszor közben.
A végén úgy éreztem magam, mint valami felmosórongy...kicsit remegtem meg sírtam. Nem akartam semmit, csak azt, hogy hagyjanak békén és ne nézzenek rám...nagyon rossz volt :( Szorított a mellkasom is..de nem igazán tudom leírni igazából, hogy mit éreztem pontosan..leírhatatlan..
Ada szólt az egyik nőnek, aki tartotta a hangfürdőt és Ő oda jött hozzám és megkérdezte, hogy akarok-e róla beszélni...mondtam, hogy nem. Még kérdezett 2 dolgot, de már nem emlékszem mik voltak azok..csak arra emlékszem, hogy mindkettőre azt válaszoltam, hogy nem tudom..tényleg nem tudtam...és beszélni sem akartam, mert elsírtam volna magam.
Mondta, hogy mennyek hozzá közelebb (ültünk a földön) és átölelt. Nem tudom hány percig ölelt, de nagyon jó volt utána..olyan volt, mintha levette volna rólam az összes rossz érzést, amit akkor éreztem és adott volna az ő érzéseiből..szóval, mintha erőt adott volna nekem, Ő pedig "kiszippantotta" az én rossz érzéseimet..utána sokkal jobban éreztem magam..nem szorított a mellkasom, jobb kedvem lett, könnyebbnek éreztem magam...baromi jó érzés volt.
A bal lábam közben teljesen lezsibbadt..
Ezek után megkérdezte, hogy jobban vagyok-e, mondtam neki, hogy igen..mondott mást is, de azt sem írnám le.
Utána elment.
Szép lassan összeszedelődzködtünk Adával és elindultunk haza. Útközben mondott egy-két érdekes dolgot..
Mondta, hogy egyszer érezte, hogy én mindjárt felállok és elkezdek üvölteni (sose tudom erre a helyes kifejezést..ordítani?..torkaszakadtamból üvölteni..mindegy..)..
na, úgy, mint ebben a PV-ben az énekes: (kedvenc számom egyébként a bandától)
Először Ada azt hitte Ő érzi, de utána valahogy rájött, hogy én érzem..és tényleg éreztem ilyet egyszer..nehéz volt visszatartani, mégsem állhattam fel és üvölthettem volna egy bazinagyot ott x'D A másik, amit mondott, hogy azt is érezte, hogy valamit nem engedek felszínre hozni, magamba folytom. Ezt is pontosan éreztem..nagyon rossz volt és a legrosszabb, hogy nem tudom mi az...
Azt is mondta, hogy nekem mások a problémáim, mint a velem egykorú embereknek és máshogy is gondolkodom. Ebben van valami...nem a pasizással vagyok elfoglalva vagy azzal, hogy most melyik buliból rohanjak a másikba és igyam magam a sárgaföldig...és emiatt nincs is szerelmi bánatom és írkálok törött szívecskéket mindenhova :') más miatt írkálhatnék, de nem teszem.
Ugyanazt mondta nekem, mint pár nappal azelőtt az egyik nagyon régi barátnőm..hogy kívülről úgy látszik, hogy erős vagyok és, hogy nem lehet megbántani, de valójában nagyon érzékeny vagyok.
Én egyszer éreztem, hogy Ada és köztem áramlik valami energia..ahogy fogja a kezem..a tenyerünkön keresztül..durva érzés volt..
Aznap este, pénteken, nagyon jól aludtam. Viszonylag korán feküdtünk le aludni a barátommal és megszakítások nélkül mélyen tudtam aludni, reggel tök kipihenten ébredtem. Nyoma sem volt rémálomnak vagy rossz alvásnak.
Itt is megköszönöm még egyszer Ada, hogy elvittél erre a hangfürdőre és minden mást köszönök, amit mondtál Nekem <3 nagyon jól estek a szavaid és a bátorítások (:
El sem mentem volna eredetileg erre a hangterápiára. Először azt mondtam, hogy megyek és tetszik, aztán lemondtam, de Ada rávett, hogy mennyek el, mert sokat segítene. Igaza lett (: Persze fogok menni máskor is, havonta egyszer, mert azért még kell. Nem egy alkalmas dolog. Ki próbáljuk majd az egész éjszakásat is egyszer (: Tudat alatt elvileg jobban hat (:
Kaptam egy-két feladatot ezután. Mivel mindig feketében járok és a fekete blokkolja a pozitív rezgéseket, most egy hétig csak színesben járhatok, ami nekem kicsit furcsa, de jó (:
Pénteken (pont aznap) kaptam Nekohimétől egy karkötőt, amit saját maga készített nekem gyöngyökből, azt kitettem a hangfürdő előtt egy tálba, amit azért tettek oda, hogy mindenki beletehesse az ékszereit, hogy kapják a pozitív rezgéseket és ezáltal én is kapjak belőle még többet (: Imádom azt a karkötőt <3
Az egyik gyűrűmet is kitettem, amit keresztanyukámtól kaptam (:
Nem jól fogalmaztam...Ada tette ki nekem őket :P
A jó alvásért is teszem a magamét..minden este jóval lefekvés előtt meg kell innom egy bögre zöldteát natúr meg naplót kell vezetnem és naponta leírnom azt a 10 dolgot, ami aznap jó volt. Ez tényleg segít abban, hogy jobban érezzem magam lefekvés előtt és kevesebbet gondolkodjak a rossz dolgokon. Minden elalvás előtt védelmet kell kérnem az angyalkámtól (:
Kaptam más feladatot is, de az titok ;)
A mai napomba ennyi írás fért bele csak, jön majd a héten a folytatás, de már nagyon fáradt vagyok és még tanulnom is kell. Húgomat sem szeretném már zavarni (:
A folytatásról csak ennyit írnék előre, hogy pozitív dolgok történtek velem, aminek nagyon örülök..lesz egy kis negatívság is, de elviselhető mennyiségben.
Jó éjszakát mindenkinek vagy további szép napot! (:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)