Befejeztem a blogírást.
I finished my blog.
2012. szeptember 12., szerda
2012. augusztus 5., vasárnap
rosszul..
Megint erőt vett rajtam ez az érzés...pedig csak eszembe jutott valami a múltból...alig kapok levegőt, szédülök és az ájulás kerülget...ráz a hideg. Nem tudom mi ez, de sírnom kell...mégis...már olyan szintre hoztam azt, hogy nem mutatom ki mások előtt az érzéseim, hogy magam előtt is képes vagyok teljesen bezárkózni. Egyszerűen nem jön a sírás, pedig bennem van..egyedül vagyok és mégis elfojtom...de miért?...közben csak egyre rosszabbul vagyok, egyre hevesebben ver a szívem...valaki tépje ki belőlem ezt az érzést!!!
2012. július 31., kedd
Várakozás..
Sziasztok!
Gondoltam megint írok pár sort...most nem lesz olyan hosszú és mélységesen érzelgős meg lélekkiöntős.
Csak pár sor...meg, ami mostanában foglalkoztat.
Örülök a visszajelzéseknek, hogy szeretitek olvasni a blogom és annak még jobban örülök, amikor azt írjátok, hogy jó olvasni, mert jól írok.
Legfőképpen annak örülök, hogy örültök a jó dolgoknak, amik történnek velem.
Jó tudni, hogy azért állnak mellettem emberek, még ha néha most is kicsit magányosnak érzem magam ebben a hatalmas világban a sok ember között <3
Próbálok tényleg egyre többet írni (remélem látszik)
Kezdhetek visszaszámolni igazából, mert augusztus 22.-én utazom el a barátommal egy hétre Svédországba a keresztanyukámhoz. Már nagyon várom <3
Lehet, hogy még kijöhet velünk az egyik barátnőm is, de ez még kérdéses, mert keresztanyum mostanában elég elérhetetlen, folyton 24 órázik :( Amikor meg neki lenne jó skype-on beszélgetni, akkor nekem van más dolgom éppen.
21 nap és végre kicsit elmehetek innen kiszellőztetni a fejem meg pihizni egy helyre, amit imádok és azzal, akit imádok <3
(Svédországban egy meseszép kertecske)
Augusztus 11.-én még hivatalosak vagyunk az egyik barátnőm, Ada esküvői utóbulijára is. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz a menyasszony ;)
Éééés szeptember 1. és 4. között utazok Milánóba két hónapra modellkedni!
Az egyik castingon kiválasztottak és utazhatok dolgozni!
Ez lesz az első utazásom külföldre a modellügynökségen keresztül. Nagyon izgulok, szinte még fel sem fogtam az egészet...nagyon örülök, hogy kiválasztottak!
Két hónap sok lesz távol a barátomtól, de, ha minden igaz kijöhet majd meglátogatni :)
Nagyon örülök a sok levélnek is, amit ezzel kapcsolatban írtok nekem...hogy örültök és büszkék vagytok rám. Büszkék viszont csak azután legyetek, ha még kint jó sok munkát is kapok :3
Húgocskám most kint van Svédországban egész nyáron, nem is tudom mikor látom legközelebb, mert, amikor jön haza én akkor megyek ki és utána Ő rögtön megy ki Szlovákiába a párjával onnan pedig wellnessezni mennek valahova Balaton környékére. Én 29.-én jövök haza és csak 2-3 napot leszek itthon, mielőtt kiutaznék Milánóba. Remélem legalább egy napot találkozom vele <3 Ha másért nem, hogy megölelhessem meg puszilgathassam és oda adhassak Neki valamit ;)
Barátomnak is készülget valami, amit akkor fogok Neki odaadni, amikor kiutazom. De ezt Ő nem tudja :P
((( Valószínűleg már igen :D )))
Most elbúcsúzom...ideje lassan lefeküdnöm aludni, mert holnap megint dolgozom és már negyed 3 van =__=
Amúgy sem akartam sokat írni..eh.
( ^ o ^ ) /**
2012. július 28., szombat
....
Confused....
Mikor valaki hirtelen felkeres a múltadból...mikor lassan már egy éve nem beszéltek...hirtelen ír neked egy levelet úgy, hogy nem számítottál rá...ilyenkor átéled megint a múltat és a fogságába esel.
Nem igazán érted miért...de ez van. Sodródsz a gondolatokkal és újra meg újra átéled a jó és rossz pillanatokat. Ezek utána teljesen összezavarodva térsz magadhoz...Hol is vagyok? Mi történik? Mi történt?...legfőképpen..Miért pont velem?
De ezek után megint elfelejted az egészet szépen lassan..
Néha-néha eszedbe jut még egy-egy mosoly vagy ölelés..esetleg valami kellemetlen..de tudod, hogy ez már NINCS. Nem lehet visszahozni, talán nem is akarod. Nem tudsz javítani rajta, talán nem is szeretnél már.
Van, ami hiányzik...van, ami nem.
Volt-Nincs.
2012. július 10., kedd
Egy fárasztó és röhejes nap..
Úgy döntöttem ma megint írok egy kicsit..most így van kedvem.
Tegnap este 9ig dolgoztam, munka után kijött értem a barátom az árkádhoz és onnan mentünk hozzá, úgyhogy ma reggel tőle indultam dolgozni. Elég nehezen keltem ma is, mint mindig..lett volna egy-két elintéznivalóm, de mindet kitoltam a holnapi napra munka előttre, úgyhogy sok dolgom lesz.
Azt hittem elkésem munkából, de szerencsére fél órával előbb beértem, úgyhogy volt időm bőven átöltözni meg elkészülni.
Nem voltam túl jó passzban ma, semmi kedvem nem volt bemenni megint dolgozni, de hát muszáááááj.
Nagyon sokan voltak...2 óra eltelt és már új blokkszalagot kellett betennem a nyomtatóba...megjött az egyik kolléga és odajött gratulálni, hogy milyen jól bírom..én meg visszakérdeztem tőle, hogy a fejemet láttad már? :D Erre csak nevettünk.
Kb 1 óra volt még zárásig, mikor jött egy nő. Mondanom kellett volna neki a végösszeget, de ehelyett megkérdeztem tőle, hogy zöld vagy pinkód..utána rájöttem milyen hülyeséget mondtam és, hogy miért néz rám a nő kerek szemekkel és elkezdtem szakadni a röhögéstől...ez a megszokás és a fáradtság.
Csak annyit mondott ezek után, hogy "még csak kedd van, mi lesz később..?" hát..nem akarom tudni...
Még 7 órakor sem tudtam bezárni este a kasszám pontban, mert még akkor is ömlöttek befelé az emberek, de szerencsére csak pár perc csúszás lett belőle.
A hazafelé út volt még kedves..kb 5 megálló után feladta a busz és le kellett szállni, nagyon örültem, mert így is később tudtam zárni..azt hittem este 8ra már itthon leszek, de csak este 9 előtt értem haza pár perccel.
Meg se lepődtem a "szerencsémen"..utána állhattam végig a tömött buszon és hol hátulról állította belém valaki a könyökét hol elölről..így szeretem a bkv-t. és ezt plusz 6 óra állás után a kasszában. A talpam már bizsergett a fájdalomtól így is...az oldalam miért ne bizseregjen? :D
Haza értem és nyusziztam kicsit.
Azt hittem Molly, a nagyobbik nyuszi depis, mert alig evett valamelyik nap, de szerencsére rendben van és már eszik rendesen meg iszik is. Lehet, hogy csak a pocija fájt aznap vagy túl melege volt...egész nap fekszik a kövön, bár szerintem az se túl hűvös szegénykémnek :(
Az előző bejegyzésemben nem írtam le, hogy már nincsenek pánikrohamaim kb 3 hónapja, aminek örülök.
Van mondjuk más, de legalább pánikroham nincs. Az a más meg annyi, amit az előző bejegyzésemben már leírtam..túl sok minden van a fejemben és akkor kikészülök, de már annyira, hogy kb nem tudok magamról és kb bekómálok...ez annyiból áll, hogy nem tudok megszólalni, nem igazán veszek levegőt és kb lelehetne szúrni egy henteskéssel, mert hagynám...nem tudom mi ez, lehet, hogy túlságosan magamba fordulok..
Szeretnék elmenni ezzel egy pszichiáterhez, hátha tud valami jót mondani vagy lehet, hogy egy pszichológushoz kellene elmennem megint beszélgetni vagy nem tudom, de nem szeretném, ha sok ilyen lenne vagy, hogy esetleg tovább súlyosbodjon a dolog...bár azt sem tudom ez hová súlyosbodhat tovább...lehet utána kéne néznem mélyebben...ha egyáltalán van erre valamiféle meghatározás vagy akármi.
Lehet megint elkezdek írni várószobába is...hátha találok egy hozzám hasonló emberkét, aki tud segíteni..jó lenne.
Dáviddal szoktunk meditálni. Eddig kétszer csináltuk csak mondjuk, de az is elvileg segít majd jobban lennem idővel :)
Nem bírom ezt a nagyon meleget :( Alig várom augusztus végét, amikor kimehetek végre Svédországba.
Ráadásul ma egyedül alszom :( Nem szeretek egyedül aludni....és a kedvem se jó, ha egyedül vagyok. Főként, amikor még eszem is közben...egyedül levés közben...najó, tényleg fáradt vagyok...
A röhejes nap végébe még az is belefért, hogy kevesebb fizetést kapjak, mint amire számítottam :(
Mára ennyit.
Tegnap este 9ig dolgoztam, munka után kijött értem a barátom az árkádhoz és onnan mentünk hozzá, úgyhogy ma reggel tőle indultam dolgozni. Elég nehezen keltem ma is, mint mindig..lett volna egy-két elintéznivalóm, de mindet kitoltam a holnapi napra munka előttre, úgyhogy sok dolgom lesz.
Azt hittem elkésem munkából, de szerencsére fél órával előbb beértem, úgyhogy volt időm bőven átöltözni meg elkészülni.
Nem voltam túl jó passzban ma, semmi kedvem nem volt bemenni megint dolgozni, de hát muszáááááj.
Nagyon sokan voltak...2 óra eltelt és már új blokkszalagot kellett betennem a nyomtatóba...megjött az egyik kolléga és odajött gratulálni, hogy milyen jól bírom..én meg visszakérdeztem tőle, hogy a fejemet láttad már? :D Erre csak nevettünk.
Kb 1 óra volt még zárásig, mikor jött egy nő. Mondanom kellett volna neki a végösszeget, de ehelyett megkérdeztem tőle, hogy zöld vagy pinkód..utána rájöttem milyen hülyeséget mondtam és, hogy miért néz rám a nő kerek szemekkel és elkezdtem szakadni a röhögéstől...ez a megszokás és a fáradtság.
Csak annyit mondott ezek után, hogy "még csak kedd van, mi lesz később..?" hát..nem akarom tudni...
Még 7 órakor sem tudtam bezárni este a kasszám pontban, mert még akkor is ömlöttek befelé az emberek, de szerencsére csak pár perc csúszás lett belőle.
A hazafelé út volt még kedves..kb 5 megálló után feladta a busz és le kellett szállni, nagyon örültem, mert így is később tudtam zárni..azt hittem este 8ra már itthon leszek, de csak este 9 előtt értem haza pár perccel.
Meg se lepődtem a "szerencsémen"..utána állhattam végig a tömött buszon és hol hátulról állította belém valaki a könyökét hol elölről..így szeretem a bkv-t. és ezt plusz 6 óra állás után a kasszában. A talpam már bizsergett a fájdalomtól így is...az oldalam miért ne bizseregjen? :D
Haza értem és nyusziztam kicsit.
Azt hittem Molly, a nagyobbik nyuszi depis, mert alig evett valamelyik nap, de szerencsére rendben van és már eszik rendesen meg iszik is. Lehet, hogy csak a pocija fájt aznap vagy túl melege volt...egész nap fekszik a kövön, bár szerintem az se túl hűvös szegénykémnek :(
Az előző bejegyzésemben nem írtam le, hogy már nincsenek pánikrohamaim kb 3 hónapja, aminek örülök.
Van mondjuk más, de legalább pánikroham nincs. Az a más meg annyi, amit az előző bejegyzésemben már leírtam..túl sok minden van a fejemben és akkor kikészülök, de már annyira, hogy kb nem tudok magamról és kb bekómálok...ez annyiból áll, hogy nem tudok megszólalni, nem igazán veszek levegőt és kb lelehetne szúrni egy henteskéssel, mert hagynám...nem tudom mi ez, lehet, hogy túlságosan magamba fordulok..
Szeretnék elmenni ezzel egy pszichiáterhez, hátha tud valami jót mondani vagy lehet, hogy egy pszichológushoz kellene elmennem megint beszélgetni vagy nem tudom, de nem szeretném, ha sok ilyen lenne vagy, hogy esetleg tovább súlyosbodjon a dolog...bár azt sem tudom ez hová súlyosbodhat tovább...lehet utána kéne néznem mélyebben...ha egyáltalán van erre valamiféle meghatározás vagy akármi.
Lehet megint elkezdek írni várószobába is...hátha találok egy hozzám hasonló emberkét, aki tud segíteni..jó lenne.
Dáviddal szoktunk meditálni. Eddig kétszer csináltuk csak mondjuk, de az is elvileg segít majd jobban lennem idővel :)
Nem bírom ezt a nagyon meleget :( Alig várom augusztus végét, amikor kimehetek végre Svédországba.
Ráadásul ma egyedül alszom :( Nem szeretek egyedül aludni....és a kedvem se jó, ha egyedül vagyok. Főként, amikor még eszem is közben...egyedül levés közben...najó, tényleg fáradt vagyok...
A röhejes nap végébe még az is belefért, hogy kevesebb fizetést kapjak, mint amire számítottam :(
Mára ennyit.
2012. július 8., vasárnap
Megint itt vagyok..
Már elég rég óta tervezem, hogy írjak a blogomba, de valahogy sosem jött össze. Pedig akartam írni még februárban is folytatást, de nem tudtam magam rávenni, mert még sem minden úgy alakult, ahogy terveztem és megint minden valahogy rossz irányba fordult...és nem volt sok kedvem ezeket a dolgokat ecsetelgetni.
Így most a hideg február után itt vagyok a majdnem 50 fokos nyári melegben és próbálom összeszedni szétszórt gondolataimat..mert nagyon sok minden van a fejemben, amit szeretnék magamban tisztázni vagy legalábbis szeretném megérteni őket...így gondoltam kiírok megint magamból pár dolgot...ami nem lesz egyszerű, már most érzem..valami még mindig van bennem, ami blokkolja a dolgokat...
Július van..vártam a nyarat, mert végre pihenhetek majd és nincs suli. Sokat lehetek a barátnőimmel és a barátommal.
Na, itt kezdődnek a problémák.
A töri érettségim nem sikerült, így nyáron is ugyanúgy tanulnom kell..persze, csak egy tantárgy, de akkor is.
Dolgoznom kell, hogy fizethessem a telefonszámlám és, hogy augusztus végén 1 hetet pihenhessek legalább svédországban terveim szerint a barátommal. Július végén pedig megejtjük a szokásos soltvadkerti nyaralást a barátnőimmel, de még arra sincs pénzem és fogalmam sincs addig honnan teremtek elő pénzt rá (kb 2 hetem van addig).
A munka miatt még mindig kevés az időm, de próbálok alkalmazkodni mindenkihez, akihez lehet és, akik fontosak nekem.
Szakítottam a barátommal. Nem, ez nem rossz hír. Ez jó hír. Már nagyon rég meg kellett volna tennem..tudom, hogy mindig azt írtam, hogy nagyon fontos nekem meg nem élnék már nélküle. Jó, ebben volt is valami. De igazából már vagy 2 éve nem tudtam megbízni benne (augusztusban lettünk volna 4 évesek) és sokszor felidegesített a gyerekes viselkedésével is. Miatta nem hogy jobb kedvem lett volna, hanem amikor rossz kedvem volt még jobban lehúzott a mélybe és csak rosszabbul lettem lelkileg. A másik meg, hogy nem támogatott szinte semmiben. Sokan tudják már és amúgy sem titok szóval leírhatom, hogy nagyon féltékeny volt mindenre és mindenkire, még a barátnőimre is. Arra is, ha az öccsével beszélgettem vagy köszönésképpen puszit adtam neki....besértődött rajta...Nem támogatott a modellkedésben sem. Ami nekem nagyon rosszul esett, mert nagyon szeretem és én tőle csak a támogatást vártam., de nem kaptam...csak a sértődött fejet láthattam cserébe és a durcit...és igazából az is zavart benne, hogy fogalma sincs mihez kezdjen az életével..egyszer fényképész akart lenni (mert, hogy engem fotóznak.........) máskor meg masszőr (mert, hogy én mindig mondtam neki, hogy elmegyek masszázsra...egyébként ő sosem volt hajlandó megmasszírozni, de durcázni tudott..ha meg rávette magát akkor is csinálta 2 percig és visszafeküdt a kényelmes kis fekvő helyzetébe) Najó, most nem kezdem itt leírni az összes dolgot, ami zavart benne...de már nagyon ki voltam miatta és többször is figyelmeztettem, hogy ez így nem lesz jó, de hiába beszél valaki olyanhoz az ember, aki hallja a szavakat, de felfogni nem tudja az értelmüket. Ugyebár.
Szóval összességében boldog vagyok, hogy vége vele. Megkönnyebbültem..azóta sokkal jobban érzem magam.
És itt el is mondom, hogy van egy új barátom. Dávidnak hívják. Lehet ribancozni :D
Azért mondom ezt, mert mindig mindenki kiakad, ha egy lány szakít a barátjával és utána mondjuk 1-2 hétre rá már van egy másik pasija. Megmondom őszintén..ezzel én is így voltam...de amíg nem kerülsz bele az adott szituációba, addig úgy is csak az az egy véleményed van, ami eddig volt..amit csak messziről láttál, de nem voltál részese.
Nos, én már-mint már írtam- kb 2 éve szakítani szerettem volna a barátommal, Tomival. Nem éreztem jól magam a kapcsolatomban.
Ezek voltak a legrosszabb beszélgetések:
Egy barát/ismerős/rokon: -Na, és megvagytok a barátoddal?
Én: - Igen
Barát/ismerős/rokon:- Na, de az tök jó, miért nem vagy lelkesebb..? Ritka az olyan pár, akik 4 éve vannak együtt lassan és minden klappol köztük.
Én:- Persze, tudom és örülök is neki.
Barát/ismerős/rokon: -irigyellek téged, hogy ilyen jó a kapcsolatod
Én: - *zavart nevetés* hehe..köszi...
Nem tudom miért nem mondtam el nekik azt, hogy mit érzek valójában...de..mégis...azért, mert cikinek éreztem vagy nem is tudom. Azt gondoltam, hogy az a jó, ha mindenki azt gondolja, hogy nekem milyen jó az én kis sok éves kapcsolatomban. Közben pedig nem, mert csak szenvedek. És ez a szenvedés már sokszor pszichoszomatikusan megmutatkozott. Amikor vele voltam elkezdtem fulladozni és lökdöstem magamtól félre, mert úgy éreztem megfulladok tőle. Amit egyébként tényleg sokszor éreztem, de nem gondoltam volna, hogy majd fizikálisan is kiüt rajtam.
Nem szeretet volt már, amit művelt, hanem kisajátítás. És szerintem már az elején sem az volt. Szó szerint megfulladtam tőle lassan.
Én nem utálom még mindig és dühös sem vagyok rá..de nem mondanám azt sem, hogy szeretem még. Mert nem, semleges. A lényeg, hogy hagyjon békén. Mert egyébként sok ideig írkált még a szakításunk után és mindig felidegesített, de amíg nem ír megint vagy keres meg, addig nyugodt vagyok...
Most egy kicsit az új barátomról is szeretnék írni, hogy ne csak a negatív dolgokkal legyen tele a blogom megint.
Vele igazából a legutóbbi nippon shoxxon jöttem össze. Régebben is láttam már, de nem beszéltem vele. Lementem a legutóbbi táncszőnyeg klubba, ami ma volt 2 hete és ott beszélgettem vele többet és nagyon szimpatikus volt. Valami megfogott benne. Azt hittem először, hogy idősebb azért, ahogy gondolkodik és ahogy beszél. Később kiderült, hogy csak 2 hónappal idősebb nálam, aminek egyébként örültem. Végre egy fiú, aki normálisan tud gondolkodni, felnőtt módjára és elég talpra esett is. Ami a legjobban tetszik benne az az, ahogy a problémákat kezelni tudja és, hogy jó ötletei vannak és okos ;)
Kiderült, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk és, hogy hasonló az érdeklődési körünk is.
Vele tudok angolul filmet nézni!! :D It is so important~
Nagyon örülök neki.
A környezetemben is mindenki azt mondta, hogy látszik, hogy jobban érzem magam és, hogy kicsit összeszedettebb is vagyok. (Ez ellen vannak ellenérveim, de felőlem okés ;)) A barátaim kifejezetten örültek a döntésemnek /szakítással kapcsolatban/ és a rokonaim is. Én meg...repkedek ~
Nagyon örülök, hogy mondtam neki jöjjön le ő is ns-re.
Az összeköltözéssel kapcsolatban... ugyebár ott is az volt a cél, hogy az akkori barátommal majd összeköltözök a kis házba, ami náluk van, de ő annak az érdekében sem volt hajlandó kb semmit tenni. Iszonyú lusta egy ember. Kaptam egy lehetőséget az egyik barátnőmtől, Ritától, hogy hozzá költözhetek, amíg Ő nem lesz otthon egy évig és felesben fizetném a barátommal a költségeket a lakásra, de ez most így offnak tűnik. Bár Dáviddal még megbeszélhetem, mert Ő is szeretne elköltözni..most munkát is keres. Nagyon szeretnék elköltözni itthonról még mindig.
Tomi mellett felszedtem magamra 10 kiló felesleget, ami eléggé meglátszott rajtam, de szerencsére sikerült leadnom már majdnem az egészet, még mindig az utolsó 2 kilóval küzdök, bár az az igazság, hogy inkább a centik számítanak nálam most a modellkedés miatt. Lement a csípőmből is 8 centi, úgyhogy tök jó. Bár újítani kellene a ruhatáramon.
Akkor eszem főleg, ha nagyon magam alatt vagyok..most meg sokszor rám kell szólni, hogy egyek, mert vagy nem veszem észre, hogy éhes vagyok vagy nem annyira érdekel. Amúgy sem ehetek sokat..
MunkaMunkaMunka
Egész héten dolgozom most is...5 nap egyhuzamban kb minden héten és 1 nap pihenő...ma volt nagy pofára esés, mikor elszámoltam magam és úgy mentem be, hogy de jó! 6 óra munka hamar elmegy, de közben rájöttem, hogy valójában 8 órát fogok dolgozni ma. De végülis egész megszoktam az Árkádot és annyira nem esik nehezemre bemenni, mert már nem szemétkednek velem (annyira). Jövőhétre viszont megírom az önéletrajzom és, ha minden jól megy tudok majd dolgozni egy utazási irodában főállásban vagy hostesskedek. Ahhoz is kellene egy szabad nap, hogy intézkedni tudjak. vrááá
miért nem hosszabb egy nap? Bár az sem lenne elég nekem.
Annyi mindent szeretnék csinálni, de annyira kevés az időm, mert dolgoznom kell, hogy pénzem legyen a 'muszáj' dolgokra..(számla, tartozások, teló javítása, kaja, ruha, stb...) Tulajdonképen minden muszáj, mert mindent én veszek magamnak. És ebben a nyaralás még benne sincs.
Nem könnyű, de meg tudom csinálni, ha már eddig kihúztam.
Ha már a kihúzásnál tartunk. Már egyre kevesebbszer jut eszembe a halál, sőt nem is gondolok rá (nagyon ritkán..ha nagyon magamba zuhanok) és a vagdosást is abbahagytam...még látszik egy-két helyen, de valahogy próbálom eltüntetni a nyomokat..elvileg van egy krém, ami segít. Néha még úgy bántanám magam, fogalmam sincs miért, de ha rossz a kedvem mindig erős a kísértés..de valahogy visszafogom már magam nagy szenvedések közepette. inkább a hajam tépem...az nem látszik meg később. Lehet, hogy túlságosan hozzá szoktam a fájdalomhoz.
Utoljára áprilisban volt egy öngyilkossági kísérletem...ebben az évben azt hiszem elég sok volt, de az volt az utolsó. Reméljük.
Elszeretnék menni megint hangterápiára vagy szeretnék valamit csinálni, ami segít feloldani bennem a dolgokat, amik blokkolva vannak, hogy könnyebb legyen túllépnem a múlton és végre lezárni azt.
Sok mindenen tudok még rágódni, tudom, hogy nem jó, de már legalább, ha társaságban vagyok jobban érzem magam és elterelem a figyelmem..ezért sem szeretek egyedül lenni itthon. Nem tudom ma is hogy fogok aludni. Sokszor azt érzem, hogy túl sok dolog van a fejemben és nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel...ha kérdeznek, hogy mi bajom arra is csak annyit tudok mondani, hogy minden vagy semmi...vagy, hogy nem tudom...utálom ezt az érzést.
Igazából egy pozitív bejegyzést szerettem volna írni, nem tudom mennyire értem el a célom, de, ami késik nem múlik.
És most már tényleg próbálom magam rávenni arra, hogy minimum egyszer írjak egy bejegyzést havonta.
Szeretek írni, de sajnos látszik, hogy eléggé össze vagyok zavarodva az élettel kapcsolatban.
Ezen próbálok javítani.
A jövőre meg inkább nem is gondolok előre sokkal. Felesleges és idegesítő.
Így most a hideg február után itt vagyok a majdnem 50 fokos nyári melegben és próbálom összeszedni szétszórt gondolataimat..mert nagyon sok minden van a fejemben, amit szeretnék magamban tisztázni vagy legalábbis szeretném megérteni őket...így gondoltam kiírok megint magamból pár dolgot...ami nem lesz egyszerű, már most érzem..valami még mindig van bennem, ami blokkolja a dolgokat...
Július van..vártam a nyarat, mert végre pihenhetek majd és nincs suli. Sokat lehetek a barátnőimmel és a barátommal.
Na, itt kezdődnek a problémák.
A töri érettségim nem sikerült, így nyáron is ugyanúgy tanulnom kell..persze, csak egy tantárgy, de akkor is.
Dolgoznom kell, hogy fizethessem a telefonszámlám és, hogy augusztus végén 1 hetet pihenhessek legalább svédországban terveim szerint a barátommal. Július végén pedig megejtjük a szokásos soltvadkerti nyaralást a barátnőimmel, de még arra sincs pénzem és fogalmam sincs addig honnan teremtek elő pénzt rá (kb 2 hetem van addig).
A munka miatt még mindig kevés az időm, de próbálok alkalmazkodni mindenkihez, akihez lehet és, akik fontosak nekem.
Szakítottam a barátommal. Nem, ez nem rossz hír. Ez jó hír. Már nagyon rég meg kellett volna tennem..tudom, hogy mindig azt írtam, hogy nagyon fontos nekem meg nem élnék már nélküle. Jó, ebben volt is valami. De igazából már vagy 2 éve nem tudtam megbízni benne (augusztusban lettünk volna 4 évesek) és sokszor felidegesített a gyerekes viselkedésével is. Miatta nem hogy jobb kedvem lett volna, hanem amikor rossz kedvem volt még jobban lehúzott a mélybe és csak rosszabbul lettem lelkileg. A másik meg, hogy nem támogatott szinte semmiben. Sokan tudják már és amúgy sem titok szóval leírhatom, hogy nagyon féltékeny volt mindenre és mindenkire, még a barátnőimre is. Arra is, ha az öccsével beszélgettem vagy köszönésképpen puszit adtam neki....besértődött rajta...Nem támogatott a modellkedésben sem. Ami nekem nagyon rosszul esett, mert nagyon szeretem és én tőle csak a támogatást vártam., de nem kaptam...csak a sértődött fejet láthattam cserébe és a durcit...és igazából az is zavart benne, hogy fogalma sincs mihez kezdjen az életével..egyszer fényképész akart lenni (mert, hogy engem fotóznak.........) máskor meg masszőr (mert, hogy én mindig mondtam neki, hogy elmegyek masszázsra...egyébként ő sosem volt hajlandó megmasszírozni, de durcázni tudott..ha meg rávette magát akkor is csinálta 2 percig és visszafeküdt a kényelmes kis fekvő helyzetébe) Najó, most nem kezdem itt leírni az összes dolgot, ami zavart benne...de már nagyon ki voltam miatta és többször is figyelmeztettem, hogy ez így nem lesz jó, de hiába beszél valaki olyanhoz az ember, aki hallja a szavakat, de felfogni nem tudja az értelmüket. Ugyebár.
Szóval összességében boldog vagyok, hogy vége vele. Megkönnyebbültem..azóta sokkal jobban érzem magam.
És itt el is mondom, hogy van egy új barátom. Dávidnak hívják. Lehet ribancozni :D
Azért mondom ezt, mert mindig mindenki kiakad, ha egy lány szakít a barátjával és utána mondjuk 1-2 hétre rá már van egy másik pasija. Megmondom őszintén..ezzel én is így voltam...de amíg nem kerülsz bele az adott szituációba, addig úgy is csak az az egy véleményed van, ami eddig volt..amit csak messziről láttál, de nem voltál részese.
Nos, én már-mint már írtam- kb 2 éve szakítani szerettem volna a barátommal, Tomival. Nem éreztem jól magam a kapcsolatomban.
Ezek voltak a legrosszabb beszélgetések:
Egy barát/ismerős/rokon: -Na, és megvagytok a barátoddal?
Én: - Igen
Barát/ismerős/rokon:- Na, de az tök jó, miért nem vagy lelkesebb..? Ritka az olyan pár, akik 4 éve vannak együtt lassan és minden klappol köztük.
Én:- Persze, tudom és örülök is neki.
Barát/ismerős/rokon: -irigyellek téged, hogy ilyen jó a kapcsolatod
Én: - *zavart nevetés* hehe..köszi...
Nem tudom miért nem mondtam el nekik azt, hogy mit érzek valójában...de..mégis...azért, mert cikinek éreztem vagy nem is tudom. Azt gondoltam, hogy az a jó, ha mindenki azt gondolja, hogy nekem milyen jó az én kis sok éves kapcsolatomban. Közben pedig nem, mert csak szenvedek. És ez a szenvedés már sokszor pszichoszomatikusan megmutatkozott. Amikor vele voltam elkezdtem fulladozni és lökdöstem magamtól félre, mert úgy éreztem megfulladok tőle. Amit egyébként tényleg sokszor éreztem, de nem gondoltam volna, hogy majd fizikálisan is kiüt rajtam.
Nem szeretet volt már, amit művelt, hanem kisajátítás. És szerintem már az elején sem az volt. Szó szerint megfulladtam tőle lassan.
Én nem utálom még mindig és dühös sem vagyok rá..de nem mondanám azt sem, hogy szeretem még. Mert nem, semleges. A lényeg, hogy hagyjon békén. Mert egyébként sok ideig írkált még a szakításunk után és mindig felidegesített, de amíg nem ír megint vagy keres meg, addig nyugodt vagyok...
Most egy kicsit az új barátomról is szeretnék írni, hogy ne csak a negatív dolgokkal legyen tele a blogom megint.
Vele igazából a legutóbbi nippon shoxxon jöttem össze. Régebben is láttam már, de nem beszéltem vele. Lementem a legutóbbi táncszőnyeg klubba, ami ma volt 2 hete és ott beszélgettem vele többet és nagyon szimpatikus volt. Valami megfogott benne. Azt hittem először, hogy idősebb azért, ahogy gondolkodik és ahogy beszél. Később kiderült, hogy csak 2 hónappal idősebb nálam, aminek egyébként örültem. Végre egy fiú, aki normálisan tud gondolkodni, felnőtt módjára és elég talpra esett is. Ami a legjobban tetszik benne az az, ahogy a problémákat kezelni tudja és, hogy jó ötletei vannak és okos ;)
Kiderült, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk és, hogy hasonló az érdeklődési körünk is.
Vele tudok angolul filmet nézni!! :D It is so important~
Nagyon örülök neki.
A környezetemben is mindenki azt mondta, hogy látszik, hogy jobban érzem magam és, hogy kicsit összeszedettebb is vagyok. (Ez ellen vannak ellenérveim, de felőlem okés ;)) A barátaim kifejezetten örültek a döntésemnek /szakítással kapcsolatban/ és a rokonaim is. Én meg...repkedek ~
Nagyon örülök, hogy mondtam neki jöjjön le ő is ns-re.
Az összeköltözéssel kapcsolatban... ugyebár ott is az volt a cél, hogy az akkori barátommal majd összeköltözök a kis házba, ami náluk van, de ő annak az érdekében sem volt hajlandó kb semmit tenni. Iszonyú lusta egy ember. Kaptam egy lehetőséget az egyik barátnőmtől, Ritától, hogy hozzá költözhetek, amíg Ő nem lesz otthon egy évig és felesben fizetném a barátommal a költségeket a lakásra, de ez most így offnak tűnik. Bár Dáviddal még megbeszélhetem, mert Ő is szeretne elköltözni..most munkát is keres. Nagyon szeretnék elköltözni itthonról még mindig.
Tomi mellett felszedtem magamra 10 kiló felesleget, ami eléggé meglátszott rajtam, de szerencsére sikerült leadnom már majdnem az egészet, még mindig az utolsó 2 kilóval küzdök, bár az az igazság, hogy inkább a centik számítanak nálam most a modellkedés miatt. Lement a csípőmből is 8 centi, úgyhogy tök jó. Bár újítani kellene a ruhatáramon.
Akkor eszem főleg, ha nagyon magam alatt vagyok..most meg sokszor rám kell szólni, hogy egyek, mert vagy nem veszem észre, hogy éhes vagyok vagy nem annyira érdekel. Amúgy sem ehetek sokat..
MunkaMunkaMunka
Egész héten dolgozom most is...5 nap egyhuzamban kb minden héten és 1 nap pihenő...ma volt nagy pofára esés, mikor elszámoltam magam és úgy mentem be, hogy de jó! 6 óra munka hamar elmegy, de közben rájöttem, hogy valójában 8 órát fogok dolgozni ma. De végülis egész megszoktam az Árkádot és annyira nem esik nehezemre bemenni, mert már nem szemétkednek velem (annyira). Jövőhétre viszont megírom az önéletrajzom és, ha minden jól megy tudok majd dolgozni egy utazási irodában főállásban vagy hostesskedek. Ahhoz is kellene egy szabad nap, hogy intézkedni tudjak. vrááá
miért nem hosszabb egy nap? Bár az sem lenne elég nekem.
Annyi mindent szeretnék csinálni, de annyira kevés az időm, mert dolgoznom kell, hogy pénzem legyen a 'muszáj' dolgokra..(számla, tartozások, teló javítása, kaja, ruha, stb...) Tulajdonképen minden muszáj, mert mindent én veszek magamnak. És ebben a nyaralás még benne sincs.
Nem könnyű, de meg tudom csinálni, ha már eddig kihúztam.
Ha már a kihúzásnál tartunk. Már egyre kevesebbszer jut eszembe a halál, sőt nem is gondolok rá (nagyon ritkán..ha nagyon magamba zuhanok) és a vagdosást is abbahagytam...még látszik egy-két helyen, de valahogy próbálom eltüntetni a nyomokat..elvileg van egy krém, ami segít. Néha még úgy bántanám magam, fogalmam sincs miért, de ha rossz a kedvem mindig erős a kísértés..de valahogy visszafogom már magam nagy szenvedések közepette. inkább a hajam tépem...az nem látszik meg később. Lehet, hogy túlságosan hozzá szoktam a fájdalomhoz.
Utoljára áprilisban volt egy öngyilkossági kísérletem...ebben az évben azt hiszem elég sok volt, de az volt az utolsó. Reméljük.
Elszeretnék menni megint hangterápiára vagy szeretnék valamit csinálni, ami segít feloldani bennem a dolgokat, amik blokkolva vannak, hogy könnyebb legyen túllépnem a múlton és végre lezárni azt.
Sok mindenen tudok még rágódni, tudom, hogy nem jó, de már legalább, ha társaságban vagyok jobban érzem magam és elterelem a figyelmem..ezért sem szeretek egyedül lenni itthon. Nem tudom ma is hogy fogok aludni. Sokszor azt érzem, hogy túl sok dolog van a fejemben és nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel...ha kérdeznek, hogy mi bajom arra is csak annyit tudok mondani, hogy minden vagy semmi...vagy, hogy nem tudom...utálom ezt az érzést.
Igazából egy pozitív bejegyzést szerettem volna írni, nem tudom mennyire értem el a célom, de, ami késik nem múlik.
És most már tényleg próbálom magam rávenni arra, hogy minimum egyszer írjak egy bejegyzést havonta.
Szeretek írni, de sajnos látszik, hogy eléggé össze vagyok zavarodva az élettel kapcsolatban.
Ezen próbálok javítani.
A jövőre meg inkább nem is gondolok előre sokkal. Felesleges és idegesítő.
2012. február 6., hétfő
Változások 1. rész
Péntek óta elkezdtek máshogy alakulni a dolgaim, jó irányba, szerencsére.
Pénteken egész nap rossz kedvem volt meg fáradt is voltam, mert nem aludtam semmit.
Este elmentem egyik barátnőmmel, Adával hangfürdőre. Ő hívott el, hogy mennyek vele, mert jó és jót tenne.
Igaza volt.
Aki nem tudná mi az a hangfürdő:
A Keleti Álmok Házában voltunk, az emberek nagyon barátságosak voltak, bár én sose tudtam, hogy most, aki érkezik csak vendég vagy oda tartozik. Ada bemutatott egy-két embernek, kicsit furcsa volt, mert a még nem hivatalos nevemen mutatott be mindenkinek, de végülis szoknom kell.
Vártunk a sorunkra, mert előtte még más terápia ment.
Amikor szóltak felmentünk egy nagy terembe, ahol letudtunk feküdni egymás mellé, mindenkinek kellett vinnie takarót meg párnát meg, amire fekszik. Jó sok víz is kellett a tisztítás miatt. (utána kb 5 percig folyamatosan pisiltem :'D)
Az elején bemutatkozott a 3 nő (ha jól emlékszem hárman voltak) és elmondták a hangfürdő lényegét és, hogy mire jó, stb.
Elkezdődött az egész, mindenki lefeküdt és betakarózott. Elkezdett a három nő terem elejébe állított nagy kongokon meg különféle hangszereken játszani..volt vízcsobogás is meg éneklés, nagyon szép hangjuk volt.
A rezgések hatására, amiket a hangszerekkel keltettek különféle emlékek/érzések jöttek fel.
Ennek az elmagyarázásába nem igazán szeretnék most belemenni így este 11-kor, semmi kedvem. Inkább leírom miket tapasztaltam.
Adával végig fogtuk egymás kezét, illetve Ő az enyémet, de azt hiszem egyszer én is fogtam az Övét.
Jöttek fel jó emlékek is, de ezeket nem írnám le ide. A rosszak elég sokkolóak voltak..vagy éppen nem meglepőek bizonyos szempontból, a jók..hát abból nem sok volt. Sírtam is sokszor közben.
A végén úgy éreztem magam, mint valami felmosórongy...kicsit remegtem meg sírtam. Nem akartam semmit, csak azt, hogy hagyjanak békén és ne nézzenek rám...nagyon rossz volt :( Szorított a mellkasom is..de nem igazán tudom leírni igazából, hogy mit éreztem pontosan..leírhatatlan..
Ada szólt az egyik nőnek, aki tartotta a hangfürdőt és Ő oda jött hozzám és megkérdezte, hogy akarok-e róla beszélni...mondtam, hogy nem. Még kérdezett 2 dolgot, de már nem emlékszem mik voltak azok..csak arra emlékszem, hogy mindkettőre azt válaszoltam, hogy nem tudom..tényleg nem tudtam...és beszélni sem akartam, mert elsírtam volna magam.
Mondta, hogy mennyek hozzá közelebb (ültünk a földön) és átölelt. Nem tudom hány percig ölelt, de nagyon jó volt utána..olyan volt, mintha levette volna rólam az összes rossz érzést, amit akkor éreztem és adott volna az ő érzéseiből..szóval, mintha erőt adott volna nekem, Ő pedig "kiszippantotta" az én rossz érzéseimet..utána sokkal jobban éreztem magam..nem szorított a mellkasom, jobb kedvem lett, könnyebbnek éreztem magam...baromi jó érzés volt.
A bal lábam közben teljesen lezsibbadt..
Ezek után megkérdezte, hogy jobban vagyok-e, mondtam neki, hogy igen..mondott mást is, de azt sem írnám le.
Utána elment.
Szép lassan összeszedelődzködtünk Adával és elindultunk haza. Útközben mondott egy-két érdekes dolgot..
Mondta, hogy egyszer érezte, hogy én mindjárt felállok és elkezdek üvölteni (sose tudom erre a helyes kifejezést..ordítani?..torkaszakadtamból üvölteni..mindegy..)..
na, úgy, mint ebben a PV-ben az énekes: (kedvenc számom egyébként a bandától)
Először Ada azt hitte Ő érzi, de utána valahogy rájött, hogy én érzem..és tényleg éreztem ilyet egyszer..nehéz volt visszatartani, mégsem állhattam fel és üvölthettem volna egy bazinagyot ott x'D A másik, amit mondott, hogy azt is érezte, hogy valamit nem engedek felszínre hozni, magamba folytom. Ezt is pontosan éreztem..nagyon rossz volt és a legrosszabb, hogy nem tudom mi az...
Azt is mondta, hogy nekem mások a problémáim, mint a velem egykorú embereknek és máshogy is gondolkodom. Ebben van valami...nem a pasizással vagyok elfoglalva vagy azzal, hogy most melyik buliból rohanjak a másikba és igyam magam a sárgaföldig...és emiatt nincs is szerelmi bánatom és írkálok törött szívecskéket mindenhova :') más miatt írkálhatnék, de nem teszem.
Ugyanazt mondta nekem, mint pár nappal azelőtt az egyik nagyon régi barátnőm..hogy kívülről úgy látszik, hogy erős vagyok és, hogy nem lehet megbántani, de valójában nagyon érzékeny vagyok.
Én egyszer éreztem, hogy Ada és köztem áramlik valami energia..ahogy fogja a kezem..a tenyerünkön keresztül..durva érzés volt..
Aznap este, pénteken, nagyon jól aludtam. Viszonylag korán feküdtünk le aludni a barátommal és megszakítások nélkül mélyen tudtam aludni, reggel tök kipihenten ébredtem. Nyoma sem volt rémálomnak vagy rossz alvásnak.
Itt is megköszönöm még egyszer Ada, hogy elvittél erre a hangfürdőre és minden mást köszönök, amit mondtál Nekem <3 nagyon jól estek a szavaid és a bátorítások (:
El sem mentem volna eredetileg erre a hangterápiára. Először azt mondtam, hogy megyek és tetszik, aztán lemondtam, de Ada rávett, hogy mennyek el, mert sokat segítene. Igaza lett (: Persze fogok menni máskor is, havonta egyszer, mert azért még kell. Nem egy alkalmas dolog. Ki próbáljuk majd az egész éjszakásat is egyszer (: Tudat alatt elvileg jobban hat (:
Kaptam egy-két feladatot ezután. Mivel mindig feketében járok és a fekete blokkolja a pozitív rezgéseket, most egy hétig csak színesben járhatok, ami nekem kicsit furcsa, de jó (:
Pénteken (pont aznap) kaptam Nekohimétől egy karkötőt, amit saját maga készített nekem gyöngyökből, azt kitettem a hangfürdő előtt egy tálba, amit azért tettek oda, hogy mindenki beletehesse az ékszereit, hogy kapják a pozitív rezgéseket és ezáltal én is kapjak belőle még többet (: Imádom azt a karkötőt <3
Az egyik gyűrűmet is kitettem, amit keresztanyukámtól kaptam (:
Nem jól fogalmaztam...Ada tette ki nekem őket :P
A jó alvásért is teszem a magamét..minden este jóval lefekvés előtt meg kell innom egy bögre zöldteát natúr meg naplót kell vezetnem és naponta leírnom azt a 10 dolgot, ami aznap jó volt. Ez tényleg segít abban, hogy jobban érezzem magam lefekvés előtt és kevesebbet gondolkodjak a rossz dolgokon. Minden elalvás előtt védelmet kell kérnem az angyalkámtól (:
Kaptam más feladatot is, de az titok ;)
A mai napomba ennyi írás fért bele csak, jön majd a héten a folytatás, de már nagyon fáradt vagyok és még tanulnom is kell. Húgomat sem szeretném már zavarni (:
A folytatásról csak ennyit írnék előre, hogy pozitív dolgok történtek velem, aminek nagyon örülök..lesz egy kis negatívság is, de elviselhető mennyiségben.
Jó éjszakát mindenkinek vagy további szép napot! (:
2012. január 29., vasárnap
Próbálkozás..
I'm here again yeeey
Nem is tudom hol kezdjem..
Először is leírom mik a terveim a jövőre nézve..kezd összeállni a kép és nem érdekel ki mit fog gondolni, azon vagyok, hogy jobban érezzem magam, nem azon, hogy kinek hogy feleljek meg és mit csináljak, hogy az neki tessen...nem fogok mások miatt stresszelni. Mondjuk engem alapból nem érdekel ki mit gondol/mond rólam, nem akarok még ezen is stresszelni és alapból nem gondolok olyanokra, hogy úristen ő vagy ő mit gondolhat rólam?..stb
Persze az számít, hogy a barátom mit gondol rólam ;) egyedül ezen vagyok hajlandó kikészíteni magam :'D
Step 1.
Az első dolog, amit nagyon szeretnék, de nagyon-nagyon (!!) elkötözni itthonról valahova máshova..vagy a barátommal összeköltözni -persze, ha ő is belemenne- vagy a házuk mögötti kis házba beköltözni, amiért a mostani lakó havi 30 ezret fizet, ami nekem lehet, hogy sok lenne így suli mellett vagy kollégiumba menni.Na most, nekem a legjobban a barátommal való összeköltözés tetszik meg a kis házikó, akármennyire nem lenne rá pénzem, de szerintem ez egy korrekt ár, ebben benne van a víz, fűtés, áram, minden.
Koleszba pályázni kéne és lehet, hogy nem sok esélyem lenne bejutni, mivel pesti vagyok és, gondolom, elsősorban vidékieknek adják ki azt a pár szobát.
Step 2.
-Hogyan tudnám kivitelezni?
Elhalasztom egy évvel a sulimat és keresnék valami állandó munkát, persze nem a Rossmannban fogok tovább dolgozni, mint kasszás diákmunkás, hanem beadom mindenfelé az önéletrajzom és lesz, ami lesz :3 Van tapasztalatom sok téren, úgyhogy szerintem ezzel problémám nem lesz, és előnyben vagyok a nyelvtudásom miatt is. heheh..(persze fejlesztésre szorul, mert elhanyagoltam :( )Állandó munkával fizetni tudom a kis ház havi költségét meg plusszba, amiket szeretnék és persze, hogy azért tanuljak is ez alatt az egy év alatt elmegyek újrakezdeni a japán tanulást és elszeretném kezdeni a spanyol nyelvet is.
Ez alatt az egy év alatt a modellkedésre is lenne időm (persze, ha összejön) és azzal is kereshetnék még mellé pénzt.
Ez alatt az egy év alatt eljárhatok végre egy természetgyógyászhoz, aki segít összekaparni magam és szebb színben látni a világot..a pánikbetegségemen is tud majd segíteni.
Elkezdek végre egy rendszeres testmozgást és eljárni mindig, nem úgy, mint a zumbára..az csak egy nyárig tartott :(
Szombaton megyek kipróbálni Ritával a kangoo-t, nagyon rég óta szeretném kipróbálni, alig várom!
Az állóképességemet is javítja és állítólag elég izzasztó ^^
Megtudom magamnak ez alatt az egy év alatt tervezni a saját kis egészséges étrendemet és lesz is pénzem a kivitelezésre, mert így sajnos nem igen van pénzem azokra az ételekre, amiket ehetnék és itthon le is kakilják, hogy refluxom van és a gyomrom bevérezhet, ha nem eszek rendesen a diétám szerint..valahogy anyám nem akarja felfogni, pedig jöttem már haza remegve-sírva a fájdalomtól..úgy, hogy minden lépés fájt a reflux miatt..mindez lassan 4-5 éve? Azóta meg félek, hogy már fekélyem van, a tüneteim nagyon is erre utalnak, sajnos :S
Szóval..ez alatt az egy év alatt rendbe teszem magam testileg/lelkileg és újult erővel kezdem el a fősulit ^^
http://www.youtube.com/watch?v=jDBSlQthHkM
You know you wanna get over
You need it to be around
You could fall all over
Slipping down the slide
Crush and burn going nowhere, and I don't care
Don't compromise on what I want to be
Crush and burn going nowhere, and I don't care
I'll crawl on the floor flapping my hands
Intergalactic
Party's over
Begin to breath
Better catch up
Intergalactic
Party's over
Starting to fly
Now It all comes
Bring it on down I'm
Starting to like this
I gotta go now
I gotta go
Totally wired
We're connected
All in the right place
All in the right place
Better go
----
Nobody tells you the reason
No matter how you try
How do we get to stay close
Come if you're gonna get some
Grab a hold of my shoes and you fly away
Seven counts in which I can't wait now
Grab a hold of my shoes and you fly away
So dance to the sound if you still can
Intergalactic
Party's over
Begin to breath
Better catch up
Intergalactic
Party's over
Starting to fly
Now It all comes
I can feel it
Rushin in my veins
Drivin' my soul I'm
Drivin' my soul
Nothing behind you
Pushin' the heat back
Gotta get over
Gotta get over
Over now
----
You know you need it I need it too
I can't sleep at night
Changing your way can save you
Over and over again
Night and day Smash it up til there's nothing left
What remains is so small so turn out the lights
Night and day Smash it up til there's nothing left
And I know I'll never get them back
Intergalactic
Party's over
Begin to breath
Better catch up
Intergalactic
Party's over
Starting to fly
Now It all comes
Bring it on down I'm
Starting to like this
I gotta go now
I gotta go
Totally wired
We're connected
All in the right place
All in the right place
Bring it on down I'm
Starting to like this
I gotta go now
I gotta go
Totally wired
We're connected
All in the right place
All in the right place
Better go
Ez a cél ma szilárdult meg bennem, miután beszélgettem Ritával és Ő elég meggyőzően adta elő nekem, hogy ez tényleg jót tesz majd nekem.
Sokat gondolkodtam ezen haza felé jövet és teljesen igaza van (:
Egyébként a karácsonyi ajándékokat adtuk oda egymásnak így január végén xD
Beszélgettünk is jó sokat...4kor találkoztunk...szegény már nagyon fázott és bement a mekibe (fél4et beszéltünk meg, de késtem ^^") 7kor indultunk haza, ha jól emlékszem..Vettünk felesbe egy happy meal menüt, mert nagyon ragaszkodott a hozzá járó pónihoz..persze én is, de nekem már van 4 saját pónim :3 És azok cukibbak hahaha :P Szóval az övé lehetett Apple Jack, akit átkereszteltünk Apple Pie-nak, mert az CUKIBB név és amúgy is..miért Jack amikor lány? vagy nem? :'D
Nagyon cukiságot kaptam tőle ^^ Egy Domo-kunos kis tartót (még gondolkodom mire hasznosítsam) meg egy szép pár csillagos fülbevalót *o* Úgy adta oda, hogy a jövő csillagának! :D
Elhívott megint szervezőnek az áprilisi conra mindkét napra a táncszőnyegekhez. Szuper lesz!! Alig várjuk!! :'D ehh..
Megbeszéltük a szombati kangoot és megyek vele meg még egy barátnőjével vasárnap is hétfőn egyedül megyek, de akkor alakformálásra, ha jól emlékszem..majd megnézem az órarendet, amit Rita kapott.. ^^" Azt mondta nagyon jófej a nő, aki az alakformálás órát tartja (:
Ha sikerül még 1-2 dolgot eladnom, akkor lehet, hogy megyek a hangterápiára is pénteken Adával.
Az a baj, hogy aznap (hangfürdő napján) dolgozni megyek és este kilencig, de max lebeszélem a rébuszosokkal, hogy előbb el kéne jönnöm.
Ez lenne a kangoo(klikk)
The reasons
-Miért szeretnék minél előbb eltűnni itthonról?
Anyukám balesete után 2 hétig teljesen normálisan viselkedett velem, kedves volt, rendes..meg is lepődtem rajta és azt gondoltam, hogy talán rájött ezután a halálközeli élmény után, hogy valamit nem jól csinált és pl jobban kellett volna bánnia velünk..de nem, ez csak egy ideig tartott..azóta még rosszabb sajnos, napi szinten húzza le az önbizalmam (azt a kis maradékot, ami van)..azzal, hogy úgy se vesznek fel sehova suliba, hülye vagy! dagadt vagy! béna vagy! alkalmatlan vagy feleségnek/háztartásbelinek..stb..mondhatom nagyon kedves..akárkinek mondom, mindenki azt mondja, hogy mennyek innen mielőbb tudok, mert így teljesen magamba zuhanhatok és nekem a pozitívság kell nem az, hogy még jobban lehúzzanak lelkileg. Ezt én is nagyon jól tudom.
A másik a Gábor, de arra nem térnék ki, tud mindenki, amit tud...ha meg nem, rákérdez úgy is.
A húgom miatt leszek csak szomorú...szegénynek mondtam, hogy nagyon elszeretnék már innen költözni és csak nézett a szép szemeivel, hogy "ugye ez most nem komoly?? Itt hagysz egyedül?"
Mondtam neki, hogy sajnos, igen..nem nagyon szeretnék itthon lenni, nem sokáig bírnám már itthon.
//Még valahogy kihúzom itthon az érettségi végéig és húzok innen vagy legalábbis elkezdek dolgozni egy új, jobb életért és lezárom ezt, ami akkor már a múlt lesz.
Szeretnék minden rosszat elfelejteni és nem a múltban élni folyton, mert nagyon nem jó. Minden rosszat szeretnék elfelejteni és nem szorongani folyton.
Már vagy egy hónapja nincs pénzem a kis kapszuláimra, amik segítenek a szellemi/fizikai frissességben és a depresszió leküzdésében és érzem is a hiányát..voltak rohamaim ezalatt az idő alatt(amíg nem szedtem), de nem olyan erősek, viszont sok...sőt szintet léptem!(lol) Már akkor is rosszul leszek (pánikrohamot kapok), ha zárt térben vagyok (akármekkora legyen a tér) és az ajtó vagy egy ablak legalább nincs nyitva.
Suliban néha elég rossz, ha télen kiakarom nyitni az ablakot, mert mindenki elkezd nyafogni, hogy csukd már be az ablakot, mert megfagyok..stbstb....én nem megfagyok csak rohamom van, mert nincs levegő..legalábbis bepánikolok, hogy úristen minden ablak zárva és még az ajtó is és elfogy a levegőm és akkor elkezdem kapkodni a levegőt, beszédülök, remegek, stb..a legfurább, hogy a liftben egyáltalán nem érzem ezt..
Észrevettem, hogyha olyan társaságban vagyok, ahol sok pozitív dologról van szó, jövőbeli tervekről/változásokról utána sokkal jobban érzem magam..magabiztosabbnak és céltudatosabbnak.
Itthon viszont anyám miatt folyton rossz kedvem van, depis vagyok és magamat okolom mindenért esetleg bántom vagy akarom bántani magamat..teljesen kilátástalannak érzek ilyenkor mindent..
Ez miatt is elszeretnék költözni, érthető..
Nem is merem anyám előtt egy ideig még felhozni ezt az egy év halasztásos dolgot mert utána azzal is folyton cseszegetne és már hallom a hangját miket mondana:
"Úgy se vesznek fel sehova! Hülye vagy, mit képzelsz? Pont téged?? És szerinted ezzel előrébb leszel? Több leszel? Nem tanulsz ráadásul..még hülyébb leszel.." Kb ilyen szintű dolgokra számítok..jah és a nagyszüleimmel is biztos fenyegetőzni fog.."Ezt hogy akarod előadni majd nekik? Szerinted ők mit fognak erre mondani? Örülni fognak??"
De már tudom, hogy mivel fogok ezekre rákontrázni, de még azért felkészülök lelkiekben :'D
Nekem a leglényegesebb most, hogy jobban érezzem magam és, hogy a barátaim, húgom és persze a barátom mellettem álljon.
Elkezdtem egy diétát és egy hétig tökre elszoktam a kenyértől meg a cukros ételektől, ettem annyi gyümölcsöt/zöldséget amennyit tudtam meg minden reggelim barna rizs volt gyümivel..a vacsim csak gyümi vagy zöldség és zöld tea ízesítés nélkül (imádom az ízét), de ma elrontottam..vagyis tegnap (vasárnap)..ettem Ritával egy hamburgert (ő a sültkrumpli helyett gyümit evett) meg egy műzliszeletet (bár az még okés) meg ettem muffint meg rántott husit is meg reggel zsömlét..fáj is a pocim :( hányingerem van :S
Holnaptól folytatom a diétát. Vettem gyümit is meg estére valami zabszeletet...elég furin néz ki, de egészséges :'D
Elkezdtem megint DDR-ezni, napi fél óra eddig, de nagyon látszik, hogy elszoktam tőle..amit régen simán megcsináltam A-ra, az most alig megy :(( majd belejövök megint ^^ Ráadásul ez jót tesz a közérzetemnek is meg a kedvemnek és jobban megy a tanulás is majd (:
Ehhez pénz se kell csak szabad fél vagy 1 óra itthon.
Most befejezem a blog írást, már éjjel két óra van és még bioszoznom kellene meg töriznem legalább egy kicsit még. A fürdésről nem is beszélve.
Ez a hetem elég hosszú és fárasztó lesz...minden nap munka suli után, este 9ig..hétvégén kipihenem magam (vagy nem :'D).
Köszönöm a figyelmet! :3
2012. január 1., vasárnap
Vége..
Azt hiszem ez hosszú bejegyzés lesz..
Nagyon sok dolog történt ebben az évben, nagyon sok rossz dolog, amiket szeretnék elfelejteni..és végleg kitörölni őket a fejemből..borzalmas volt...de még 2010-ből is vannak olyan emlékeim, amik mintha nem rég történtek volna..olyan pontosan vissza tudok emlékezni rájuk és áttudom élni, hogy ijesztő..
Ez az év szörnyen indult, szörnyen végződött..
Az utolsó pár nap is rémálom volt..anyám kórházba került december 21.én és még 24.én sem engedték haza..megvolt a családi vacsi mamáéknál, utána az ajándékozás és mentünk is húgommal és Gáborral be a kórházba, ott voltunk kb másfél órát és jöhettünk haza, mert lejárt a látogatási idő, amiből már amúgy is kicsúsztunk..borzalmas hely volt a kórház :S Eléggé feszült voltam egész nap...
..és pont aznap reggel pszichológushoz kellett volna mennem, de - érthető okok miatt - nem mentem és ráadásul el is felejtettem..mire másnap este kaptam egy levelet a pszichológusomtól..nem ám szépet..rögtön belecsapott a közepébe..hogy milyen "aranyos" voltam, hogy nem szóltam neki, hogy nem megyek hozzá és nem is írtam e-mailt sem. Meg sem kérdezte, hogy mi történt, miért nem mentem, jól vagyok-e..milyen pszichológus az ilyen?
Úgyhogy visszavágásképpen szépen rázúdítottam, hogy mi történt pont aznap reggel anyukámmal és, hogy nagyon sajnálom, de elfelejtettem ennek hatására minden mást..és írtam neki, hogy többet nem fogok menni hozzá és hogy úgy sem tud rajtam segíteni senki..ez biztos rosszul esett neki, de nekem is, amit/ahogyan írt nekem..tudom gonoszság volt, de.......visszakapta na!! ><...erre kaptam egy levelet 1-2 napra rá, hogy de igenis mennyek hozzá és majd januárban beszéljünk meg egy időpontot..és írta, hogy kellemes ünnepeket és, hogy reméli anyum jól lesz..hát..én erre csak annyit írtam, hogy köszönöm..
Eszemben sincs menni hozzá többet ezek után..tudom, hogy szükségem van egy szakemberre, de nem ilyenre..van másik lehetőségem, ahhoz persze pénz kell, így nem hiszem, hogy azonnal járni tudok hozzá, de majd dolgozom nyáron érettségi után és elmegyek hozzá..egyik kedves ismerősöm ajánlott egy természetgyógyászt nem rég és Őt szeretném majd meglátogatni.
Muszáj lesz, főleg, hogy a barátommal észrevettünk magamon más dolgokat is, amik azért elég durvák..de ezt nem írom le inkább csak, ha már biztos, hogy tényleg ez van..de nem akarom, remélem nem..(; A ;)
A másik, amin kiakadtam..dolgoztam még 23-án is és a pszichiáterem nálam vásárolt (Rossmannban vagyok kasszás) és fel sem ismert!! Na, ez így MI??? WTF??? Úgyhogy idéntől elfelejtem mindkettőt..a pszichiáterem és a pszichológusom is, így döntöttem..nem mintha a pszichiáterem hiányozna majd..mert csak azért jártam hozzá, hogy gyógyszereket írjon fel, ha kell..ami nem kellett (kaptam máshonnan)..persze felajánlotta, hogy, ha úgy látom erősebb gyógyszer kell szóljak neki, ami elég kecsegtető volt az öngyilkos hajlamú énemnek, de a másik énem visszatartja..így nem mentem hozzá kettőnél többször...vagy három? Azért aranyos volt meg jó volt a kisugárzása..az aurája vonzott.
Azt hiszem 2011 az olyan emberek elvesztése volt, akikkel tévedésből jóban voltam...azt hittem a barátaim vagy esetleg jót akarnak, aztán kiderült, hogy mégsem, a bajban egyedül hagyott valaki vagy más szemétség történt..bár szerencsére csak 1-2 ilyen ember volt..osztálytárs.. plusz a pszichológusom..Alig várom, hogy kijárjam a gimit..2-3 emberen kívül senki sem fog hiányozni.
Plusz rájöttem, hogy sokkal jobban érzem most magam azzal az osztálytársammal, akit a tavalyi tanévben tökre elhanyagoltam az miatt a lány miatt, aki az idei tanév elején bajban hagyott egyedül..és sajnálom, hogy egy évet elpazaroltam, ráadásul csúnyán végződött a "barátságunk" és nehéz elfelejteni még azt a kevés jót is..(milyen jót is..?), mert 10 hónap volt meg a nyár plusz szeptember eleje, de tavaly én a suliból a legtöbb időt az orvosiban töltöttem vagy itthon..szóval nem volt túl sok időnk együtt lenni, nyáron meg valahogy nem sikerült sokszor összefutnunk, mert véletlenül mindig későn vette észre az üzeneteimet :D
áh, mindegy..azért bánt meg minden, de jobb nem gondolni rá...meg az egész akkori tanévet elfelejteném vele együtt legszívesebben.
Minden volt..ofőmmel levelezés, összeveszés, kibékülés, postokat írkáltam depis közösségi oldalakra, öngyilkossági kísérlet(ek), depresszió, szakítás-kibékülés, idegösszeomlás...nagymamámmal összeveszés..kitagadás-visszafogadás..bukás félévkor..év végére valahogy összekapartam magam..és még sok trauma, családtagok halála..itthoni dolgok, tanulni aligha tudtam..így egy egész jegyet lerontottam a szokásos 4 egész körüli átlagomhoz képest, ami elég szomorú volt az utolsó előtti évemben..és az idei se sokkal jobb eddig :S
baromi nehéz.
Mégis mi tartott vissza attól, hogy mégis teljesen összeomoljak és a halál karmai közé taszítsam magam?
A barátaim és a barátom, na és persze a húgom!
Barátaim alatt a közeli barátaimat értem, akik mindenben mellettem vannak, segítenek, ahol, amikor és amiben tudnak!! Nagyon örülök, hogy Ők vannak nekem és számíthatok rájuk! Ők, akik tényleg bizonyítottak tudtukon kívül is és ezt nagyon köszönöm nekik! Imádom Őket!! <3
A barátomat is imádom és tisztelem azért, hogy még mindig mellettem tud lenni a sok negatívságom ellenére is...mert tényleg borzalmas vagyok és nehéz lehet elviselni, de Ő el tud viselni és még mindig mellettem van és szeret, amiért nagyon megbecsülöm és szeretem! <3 Persze próbálok magamon segíteni, egyedül nem könnyű, de így, hogy tudom vannak körülöttem igaz barátok és jót akarók, így könnyebb (:
Sokszor gondolok arra, hogy mi lenne, ha nem lennének a barátaim és Ő..feltehetőleg már nem lennék, szó szerint. Mert Ők azok, akik tényleg felnyitották a szemem és kihúztak a legmélyebb, legsötétebb gödörből..
A húgommal(is) kicsit össze vesztem a tavalyi depressziós korszakomban és elmondta nekem, hogy mennyire rossz néznie, hogy nem vagyok jól és szeretne segíteni és akármi van mondjam el..mert tavaly alig mondtam valakinek valamit, ha volt valami..teljesen magamba zárkóztam..de egyik nagyon kedves barátnőm megmondta: "Bajod van? Zúdítsd rá mindenkire, aki megkérdezi mi bajod! Én azt szoktam! Nem érdekel mennyire érdekli valójában az illetőt a problémám, rázúdítom, kegyetlenül!!" :D persze, nem pont így fogalmazott, de nagyjából :D
Azóta boldog-boldogtalannak panaszkodom, ha megkérdezik hogy vagyok és, ha éppen nem jól, akkor nesze nektek..:D
Ha meg már nagyon felgyülemlik minden akkor elmondom magamtól is, de csak a legközelebbi barátnőimnek, akikben megbízok és persze a barátomnak/húgomnak (:
2011-ben persze voltak pozitívumok, nem túl sok, de azért volt..azok is barátsággal kapcsolatosak.
Megismerhettem új embereket, aminek mindig nagyon örülök, de persze ebből 2-3 mélyebb barátság is lett (:
Akik nagyon kedvesek nekem azóta :)
Rájöttem, hogy szeretek más embereknek segíteni, már csak azzal is, hogy ott vagyok és meghallgatom a problémájukat és, ha tudok próbálok tanácsot adni, ha nem akkor csak mellette vagyok, hallgatom, támogatom, vidítgatom. Erre egyik barátnőm azt mondta: "Az igen! Nagy lelkierő kell Neked most ahhoz, hogy másoknak próbálj segíteni, mikor Te is nagyon mélyen vagy! Őszinte tiszteletem!"
Én ezt nagyon jól tudom és pont ezért csinálom..addig sem a saját gyötrelmeimmel vagyok elfoglalva, nem gondolkozom borzalmasabbnál borzalmasabb dolgokon..hanem hasznosabb dologgal foglalkozom: másnak próbálok segíteni. Pszichológus persze nem szeretnék lenni! Na, az nagyon durva lenne, ha végül az lenne belőlem mégis :'D De nem képzem magam afelé az irány felé, úgyhogy megúszhatom még! :D és amúgy is beleroskadnék a sok ember plusz problémájába..
És tudjátok mi van? Még mindig gondolkozom a saját halálomon, pontosabban azon, hogy saját magam megöljem..de sokkal kevesebbszer gondolok már erre..és pont azért, mert rájöttem, hogy a barátaim tényleg mellettem vannak és számíthatok rájuk és, hogy a barátom tényleg nagyon szeret és félt. Részben igazából miattuk élek még...ami elég rossz, mert magam miatt kéne, de ez van.
Mostanában már próbálom azt csinálni (eddig sikerrel), hogy nem mutatom ki a rossz kedvem, úgy csinálok, mintha minden okés lenne..nevetgélek, mosolygok, beszélgetek..közben belülről széttép a fájdalom.
Úgyhogy mindent összefoglalva nagyon remélem, hogy 2012 sokkal jobb lesz, sikerül elérnem a kitűzött céljaimat és sokkal jobban leszek lelkileg is és testileg is.
Tudnék még oldalakat írni, de már nagyon késő van és aludni szeretnék.
Sziasztok!
És Boldog Új Évet Minden Kedves Olvasómnak! (:
2011..vége ennek az évnek is. /o/
Ez az év szörnyen indult, szörnyen végződött..
Az utolsó pár nap is rémálom volt..anyám kórházba került december 21.én és még 24.én sem engedték haza..megvolt a családi vacsi mamáéknál, utána az ajándékozás és mentünk is húgommal és Gáborral be a kórházba, ott voltunk kb másfél órát és jöhettünk haza, mert lejárt a látogatási idő, amiből már amúgy is kicsúsztunk..borzalmas hely volt a kórház :S Eléggé feszült voltam egész nap...
..és pont aznap reggel pszichológushoz kellett volna mennem, de - érthető okok miatt - nem mentem és ráadásul el is felejtettem..mire másnap este kaptam egy levelet a pszichológusomtól..nem ám szépet..rögtön belecsapott a közepébe..hogy milyen "aranyos" voltam, hogy nem szóltam neki, hogy nem megyek hozzá és nem is írtam e-mailt sem. Meg sem kérdezte, hogy mi történt, miért nem mentem, jól vagyok-e..milyen pszichológus az ilyen?
Úgyhogy visszavágásképpen szépen rázúdítottam, hogy mi történt pont aznap reggel anyukámmal és, hogy nagyon sajnálom, de elfelejtettem ennek hatására minden mást..és írtam neki, hogy többet nem fogok menni hozzá és hogy úgy sem tud rajtam segíteni senki..ez biztos rosszul esett neki, de nekem is, amit/ahogyan írt nekem..tudom gonoszság volt, de.......visszakapta na!! ><...erre kaptam egy levelet 1-2 napra rá, hogy de igenis mennyek hozzá és majd januárban beszéljünk meg egy időpontot..és írta, hogy kellemes ünnepeket és, hogy reméli anyum jól lesz..hát..én erre csak annyit írtam, hogy köszönöm..
Eszemben sincs menni hozzá többet ezek után..tudom, hogy szükségem van egy szakemberre, de nem ilyenre..van másik lehetőségem, ahhoz persze pénz kell, így nem hiszem, hogy azonnal járni tudok hozzá, de majd dolgozom nyáron érettségi után és elmegyek hozzá..egyik kedves ismerősöm ajánlott egy természetgyógyászt nem rég és Őt szeretném majd meglátogatni.
Muszáj lesz, főleg, hogy a barátommal észrevettünk magamon más dolgokat is, amik azért elég durvák..de ezt nem írom le inkább csak, ha már biztos, hogy tényleg ez van..de nem akarom, remélem nem..(; A ;)
A másik, amin kiakadtam..dolgoztam még 23-án is és a pszichiáterem nálam vásárolt (Rossmannban vagyok kasszás) és fel sem ismert!! Na, ez így MI??? WTF??? Úgyhogy idéntől elfelejtem mindkettőt..a pszichiáterem és a pszichológusom is, így döntöttem..nem mintha a pszichiáterem hiányozna majd..mert csak azért jártam hozzá, hogy gyógyszereket írjon fel, ha kell..ami nem kellett (kaptam máshonnan)..persze felajánlotta, hogy, ha úgy látom erősebb gyógyszer kell szóljak neki, ami elég kecsegtető volt az öngyilkos hajlamú énemnek, de a másik énem visszatartja..így nem mentem hozzá kettőnél többször...vagy három? Azért aranyos volt meg jó volt a kisugárzása..az aurája vonzott.
Azt hiszem 2011 az olyan emberek elvesztése volt, akikkel tévedésből jóban voltam...azt hittem a barátaim vagy esetleg jót akarnak, aztán kiderült, hogy mégsem, a bajban egyedül hagyott valaki vagy más szemétség történt..bár szerencsére csak 1-2 ilyen ember volt..osztálytárs.. plusz a pszichológusom..Alig várom, hogy kijárjam a gimit..2-3 emberen kívül senki sem fog hiányozni.
Plusz rájöttem, hogy sokkal jobban érzem most magam azzal az osztálytársammal, akit a tavalyi tanévben tökre elhanyagoltam az miatt a lány miatt, aki az idei tanév elején bajban hagyott egyedül..és sajnálom, hogy egy évet elpazaroltam, ráadásul csúnyán végződött a "barátságunk" és nehéz elfelejteni még azt a kevés jót is..(milyen jót is..?), mert 10 hónap volt meg a nyár plusz szeptember eleje, de tavaly én a suliból a legtöbb időt az orvosiban töltöttem vagy itthon..szóval nem volt túl sok időnk együtt lenni, nyáron meg valahogy nem sikerült sokszor összefutnunk, mert véletlenül mindig későn vette észre az üzeneteimet :D
áh, mindegy..azért bánt meg minden, de jobb nem gondolni rá...meg az egész akkori tanévet elfelejteném vele együtt legszívesebben.
Minden volt..ofőmmel levelezés, összeveszés, kibékülés, postokat írkáltam depis közösségi oldalakra, öngyilkossági kísérlet(ek), depresszió, szakítás-kibékülés, idegösszeomlás...nagymamámmal összeveszés..kitagadás-visszafogadás..bukás félévkor..év végére valahogy összekapartam magam..és még sok trauma, családtagok halála..itthoni dolgok, tanulni aligha tudtam..így egy egész jegyet lerontottam a szokásos 4 egész körüli átlagomhoz képest, ami elég szomorú volt az utolsó előtti évemben..és az idei se sokkal jobb eddig :S
baromi nehéz.
Mégis mi tartott vissza attól, hogy mégis teljesen összeomoljak és a halál karmai közé taszítsam magam?
A barátaim és a barátom, na és persze a húgom!
Barátaim alatt a közeli barátaimat értem, akik mindenben mellettem vannak, segítenek, ahol, amikor és amiben tudnak!! Nagyon örülök, hogy Ők vannak nekem és számíthatok rájuk! Ők, akik tényleg bizonyítottak tudtukon kívül is és ezt nagyon köszönöm nekik! Imádom Őket!! <3
A barátomat is imádom és tisztelem azért, hogy még mindig mellettem tud lenni a sok negatívságom ellenére is...mert tényleg borzalmas vagyok és nehéz lehet elviselni, de Ő el tud viselni és még mindig mellettem van és szeret, amiért nagyon megbecsülöm és szeretem! <3 Persze próbálok magamon segíteni, egyedül nem könnyű, de így, hogy tudom vannak körülöttem igaz barátok és jót akarók, így könnyebb (:
Sokszor gondolok arra, hogy mi lenne, ha nem lennének a barátaim és Ő..feltehetőleg már nem lennék, szó szerint. Mert Ők azok, akik tényleg felnyitották a szemem és kihúztak a legmélyebb, legsötétebb gödörből..
A húgommal(is) kicsit össze vesztem a tavalyi depressziós korszakomban és elmondta nekem, hogy mennyire rossz néznie, hogy nem vagyok jól és szeretne segíteni és akármi van mondjam el..mert tavaly alig mondtam valakinek valamit, ha volt valami..teljesen magamba zárkóztam..de egyik nagyon kedves barátnőm megmondta: "Bajod van? Zúdítsd rá mindenkire, aki megkérdezi mi bajod! Én azt szoktam! Nem érdekel mennyire érdekli valójában az illetőt a problémám, rázúdítom, kegyetlenül!!" :D persze, nem pont így fogalmazott, de nagyjából :D
Azóta boldog-boldogtalannak panaszkodom, ha megkérdezik hogy vagyok és, ha éppen nem jól, akkor nesze nektek..:D
Ha meg már nagyon felgyülemlik minden akkor elmondom magamtól is, de csak a legközelebbi barátnőimnek, akikben megbízok és persze a barátomnak/húgomnak (:
2011-ben persze voltak pozitívumok, nem túl sok, de azért volt..azok is barátsággal kapcsolatosak.
Megismerhettem új embereket, aminek mindig nagyon örülök, de persze ebből 2-3 mélyebb barátság is lett (:
Akik nagyon kedvesek nekem azóta :)
Rájöttem, hogy szeretek más embereknek segíteni, már csak azzal is, hogy ott vagyok és meghallgatom a problémájukat és, ha tudok próbálok tanácsot adni, ha nem akkor csak mellette vagyok, hallgatom, támogatom, vidítgatom. Erre egyik barátnőm azt mondta: "Az igen! Nagy lelkierő kell Neked most ahhoz, hogy másoknak próbálj segíteni, mikor Te is nagyon mélyen vagy! Őszinte tiszteletem!"
Én ezt nagyon jól tudom és pont ezért csinálom..addig sem a saját gyötrelmeimmel vagyok elfoglalva, nem gondolkozom borzalmasabbnál borzalmasabb dolgokon..hanem hasznosabb dologgal foglalkozom: másnak próbálok segíteni. Pszichológus persze nem szeretnék lenni! Na, az nagyon durva lenne, ha végül az lenne belőlem mégis :'D De nem képzem magam afelé az irány felé, úgyhogy megúszhatom még! :D és amúgy is beleroskadnék a sok ember plusz problémájába..
És tudjátok mi van? Még mindig gondolkozom a saját halálomon, pontosabban azon, hogy saját magam megöljem..de sokkal kevesebbszer gondolok már erre..és pont azért, mert rájöttem, hogy a barátaim tényleg mellettem vannak és számíthatok rájuk és, hogy a barátom tényleg nagyon szeret és félt. Részben igazából miattuk élek még...ami elég rossz, mert magam miatt kéne, de ez van.
Mostanában már próbálom azt csinálni (eddig sikerrel), hogy nem mutatom ki a rossz kedvem, úgy csinálok, mintha minden okés lenne..nevetgélek, mosolygok, beszélgetek..közben belülről széttép a fájdalom.
Úgyhogy mindent összefoglalva nagyon remélem, hogy 2012 sokkal jobb lesz, sikerül elérnem a kitűzött céljaimat és sokkal jobban leszek lelkileg is és testileg is.
Tudnék még oldalakat írni, de már nagyon késő van és aludni szeretnék.
És Boldog Új Évet Minden Kedves Olvasómnak! (:
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)