Vége..

Azt hiszem ez hosszú bejegyzés lesz..

2011..vége ennek az évnek is. /o/

Nagyon sok dolog történt ebben az évben, nagyon sok rossz dolog, amiket szeretnék elfelejteni..és végleg kitörölni őket a fejemből..borzalmas volt...de még 2010-ből is vannak olyan emlékeim, amik mintha nem rég történtek volna..olyan pontosan vissza tudok emlékezni rájuk és áttudom élni, hogy ijesztő..
Ez az év szörnyen indult, szörnyen végződött..
Az utolsó pár nap is rémálom volt..anyám kórházba került december 21.én és még 24.én sem engedték haza..megvolt a családi vacsi mamáéknál, utána az ajándékozás és mentünk is húgommal és Gáborral be a kórházba, ott voltunk kb másfél órát és jöhettünk haza, mert lejárt a látogatási idő, amiből már amúgy is kicsúsztunk..borzalmas hely volt a kórház :S Eléggé feszült voltam egész nap...
..és pont aznap reggel pszichológushoz kellett volna mennem, de - érthető okok miatt - nem mentem és ráadásul el is felejtettem..mire másnap este kaptam egy levelet a pszichológusomtól..nem ám szépet..rögtön belecsapott a közepébe..hogy milyen "aranyos" voltam, hogy nem szóltam neki, hogy nem megyek hozzá és nem is írtam e-mailt sem. Meg sem kérdezte, hogy mi történt, miért nem mentem, jól vagyok-e..milyen pszichológus az ilyen?
Úgyhogy visszavágásképpen szépen rázúdítottam, hogy mi történt pont aznap reggel anyukámmal és, hogy nagyon sajnálom, de elfelejtettem ennek hatására minden mást..és írtam neki, hogy többet nem fogok menni hozzá és hogy úgy sem tud rajtam segíteni senki..ez biztos rosszul esett neki, de nekem is, amit/ahogyan írt nekem..tudom gonoszság volt, de.......visszakapta na!! ><...erre kaptam egy levelet 1-2 napra rá, hogy de igenis mennyek hozzá és majd januárban beszéljünk meg egy időpontot..és írta, hogy kellemes ünnepeket és, hogy reméli anyum jól lesz..hát..én erre csak annyit írtam, hogy köszönöm..
Eszemben sincs menni hozzá többet ezek után..tudom, hogy szükségem van egy szakemberre, de nem ilyenre..van másik lehetőségem, ahhoz persze pénz kell, így nem hiszem, hogy azonnal járni tudok hozzá, de majd dolgozom nyáron érettségi után és elmegyek hozzá..egyik kedves ismerősöm ajánlott egy természetgyógyászt nem rég és Őt szeretném majd meglátogatni.
Muszáj lesz, főleg, hogy a barátommal észrevettünk magamon más dolgokat is, amik azért elég durvák..de ezt nem írom le inkább csak, ha már biztos, hogy tényleg ez van..de nem akarom, remélem nem..(; A ;)
A másik, amin kiakadtam..dolgoztam még 23-án is és a pszichiáterem nálam vásárolt (Rossmannban vagyok kasszás) és fel sem ismert!! Na, ez így MI??? WTF??? Úgyhogy idéntől elfelejtem mindkettőt..a pszichiáterem és a pszichológusom is, így döntöttem..nem mintha a pszichiáterem hiányozna majd..mert csak azért jártam hozzá, hogy gyógyszereket írjon fel, ha kell..ami nem kellett (kaptam máshonnan)..persze felajánlotta, hogy, ha úgy látom erősebb gyógyszer kell szóljak neki, ami elég  kecsegtető volt az öngyilkos hajlamú énemnek, de a másik énem visszatartja..így nem mentem hozzá kettőnél többször...vagy három? Azért aranyos volt meg jó volt a kisugárzása..az aurája vonzott.

Azt hiszem 2011 az olyan emberek elvesztése volt, akikkel tévedésből jóban voltam...azt hittem a barátaim vagy esetleg jót akarnak, aztán kiderült, hogy mégsem, a bajban egyedül hagyott valaki vagy más szemétség történt..bár szerencsére csak 1-2 ilyen ember volt..osztálytárs.. plusz a pszichológusom..Alig várom, hogy kijárjam a gimit..2-3 emberen kívül senki sem fog hiányozni.
Plusz rájöttem, hogy sokkal jobban érzem most magam azzal az osztálytársammal, akit a tavalyi tanévben tökre elhanyagoltam az miatt a lány miatt, aki az idei tanév elején bajban hagyott egyedül..és sajnálom, hogy egy évet elpazaroltam, ráadásul csúnyán végződött a "barátságunk" és nehéz elfelejteni még azt a kevés jót is..(milyen jót is..?), mert 10 hónap volt meg a nyár plusz szeptember eleje, de tavaly én a suliból a legtöbb időt az orvosiban töltöttem vagy itthon..szóval nem volt túl sok időnk együtt lenni, nyáron meg valahogy nem sikerült sokszor összefutnunk, mert véletlenül mindig későn vette észre az üzeneteimet :D
áh, mindegy..azért bánt meg minden, de jobb nem gondolni rá...meg az egész akkori tanévet elfelejteném vele együtt legszívesebben.
Minden volt..ofőmmel levelezés, összeveszés, kibékülés, postokat írkáltam depis közösségi oldalakra,  öngyilkossági kísérlet(ek), depresszió, szakítás-kibékülés, idegösszeomlás...nagymamámmal összeveszés..kitagadás-visszafogadás..bukás félévkor..év végére valahogy összekapartam magam..és még sok trauma, családtagok halála..itthoni dolgok, tanulni aligha tudtam..így egy egész jegyet lerontottam a szokásos 4 egész körüli átlagomhoz képest, ami elég szomorú volt az utolsó előtti évemben..és az idei se sokkal jobb eddig :S
baromi nehéz.

Mégis mi tartott vissza attól, hogy mégis teljesen összeomoljak és a halál karmai közé taszítsam magam?
A barátaim és a barátom, na és persze a húgom!
Barátaim alatt a közeli barátaimat értem, akik mindenben mellettem vannak, segítenek, ahol, amikor és amiben tudnak!! Nagyon örülök, hogy Ők vannak nekem és számíthatok rájuk! Ők, akik tényleg bizonyítottak tudtukon kívül is és ezt nagyon köszönöm nekik! Imádom Őket!! <3
A barátomat is imádom és tisztelem azért, hogy még mindig mellettem tud lenni a sok negatívságom ellenére is...mert tényleg borzalmas vagyok és nehéz lehet elviselni, de Ő el tud viselni és még mindig mellettem van és szeret, amiért nagyon megbecsülöm és szeretem! <3 Persze próbálok magamon segíteni, egyedül nem könnyű, de így, hogy tudom vannak körülöttem igaz barátok és jót akarók, így könnyebb (:
Sokszor gondolok arra, hogy mi lenne, ha nem lennének a barátaim és Ő..feltehetőleg már nem lennék, szó szerint. Mert Ők azok, akik tényleg felnyitották a szemem és kihúztak a legmélyebb, legsötétebb gödörből..
A húgommal(is) kicsit össze vesztem a tavalyi depressziós korszakomban és elmondta nekem, hogy mennyire rossz néznie, hogy nem vagyok jól és szeretne segíteni és akármi van mondjam el..mert tavaly alig mondtam valakinek valamit, ha volt valami..teljesen magamba zárkóztam..de egyik nagyon kedves barátnőm megmondta: "Bajod van? Zúdítsd rá mindenkire, aki megkérdezi mi bajod! Én azt szoktam! Nem érdekel mennyire érdekli valójában az illetőt a problémám, rázúdítom, kegyetlenül!!" :D persze, nem pont így fogalmazott, de nagyjából :D
Azóta boldog-boldogtalannak panaszkodom, ha megkérdezik hogy vagyok és, ha éppen nem jól, akkor nesze nektek..:D
Ha meg már nagyon felgyülemlik minden akkor elmondom magamtól is, de csak a legközelebbi barátnőimnek, akikben megbízok és persze a barátomnak/húgomnak (:

2011-ben persze voltak pozitívumok, nem túl sok, de azért volt..azok is barátsággal kapcsolatosak.
Megismerhettem új embereket, aminek mindig nagyon örülök, de persze ebből 2-3 mélyebb barátság is lett (:
Akik nagyon kedvesek nekem azóta :)

Rájöttem, hogy szeretek más embereknek segíteni, már csak azzal is, hogy ott vagyok és meghallgatom a problémájukat és, ha tudok próbálok tanácsot adni, ha nem akkor csak mellette vagyok, hallgatom, támogatom, vidítgatom. Erre egyik barátnőm azt mondta: "Az igen! Nagy lelkierő kell Neked most ahhoz, hogy másoknak próbálj segíteni, mikor Te is nagyon mélyen vagy! Őszinte tiszteletem!"
Én ezt nagyon jól tudom és pont ezért csinálom..addig sem a saját gyötrelmeimmel vagyok elfoglalva, nem gondolkozom borzalmasabbnál borzalmasabb dolgokon..hanem hasznosabb dologgal foglalkozom: másnak próbálok segíteni. Pszichológus persze nem szeretnék lenni! Na, az nagyon durva lenne, ha végül az lenne belőlem mégis :'D De nem képzem magam afelé az irány felé, úgyhogy megúszhatom még! :D és amúgy is beleroskadnék a sok ember plusz problémájába..
És tudjátok mi van? Még mindig gondolkozom a saját halálomon, pontosabban azon, hogy saját magam megöljem..de sokkal kevesebbszer gondolok már erre..és pont azért, mert rájöttem, hogy a barátaim tényleg mellettem vannak és számíthatok rájuk és, hogy a barátom tényleg nagyon szeret és félt. Részben igazából miattuk élek még...ami elég rossz, mert magam miatt kéne, de ez van.
Mostanában már próbálom azt csinálni (eddig sikerrel), hogy nem mutatom ki a rossz kedvem, úgy csinálok, mintha minden okés lenne..nevetgélek, mosolygok, beszélgetek..közben belülről széttép a fájdalom.

Úgyhogy mindent összefoglalva nagyon remélem, hogy 2012 sokkal jobb lesz, sikerül elérnem a kitűzött céljaimat és sokkal jobban leszek lelkileg is és testileg is.

Tudnék még oldalakat írni, de már nagyon késő van és aludni szeretnék.

Sziasztok!
És Boldog Új Évet Minden Kedves Olvasómnak! (: