Megint megfogalmazódott bennem pár gondolat, amit szívesen leírok, mert tetszik.
(nem mintha gyakran leírnám ezeket blogba)
Vannak barátságok, melyek egészen rövid ideig tartanak...nekem is van egy ilyen barátságról emlékem. Ez körülbelül két hétig tartott, de volt értelme...az egyik nagyon maga alatt volt, a másik kihúzta a mély gödörből, már amennyire tudta. Szórakoztatni próbálta, mindig meglepte valamivel..ám ez a barát egy napon elutazott, vissza hazájába, messze..mégpedig Ázsiába sok emléket hagyva itt nekem..lassan egy éve.
Azt mondta, hogy két hónapra megy el, de azóta nem jelentkezett, nem írt.
Sosem felejtem el.
Mindig emlékezni fogok rá és azt hiszem Ő is rám...hogy miért? Nem tudom..de biztos vagyok benne, hogy akárhol is van most, egyszer újra találkozunk.
Hiányzik.
Szívből remélem, hogy ott megtalálta a boldogságot, amit keresett és itt nem kaphatta meg.
"A barátság az első, de a barátság megvár. Ugyanakkor képtelenség megfeledkezni a barátainkról, pedig nem teljesíthetik be várakozásainkat. Amikor elbúcsúznak, akkor kezdjük igazán marasztalni őket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése